Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Mészáros Erzsébet: Tudós pásztorok, boszorkányok

- 295 net, háromszor körül a tehenén, utójára a hátán végig,de röktön fejni kell." /Berta Józsefné/ "Pár éve halt meg az utcánkban Tóth Andrásné /Ficfa . Zsuzsu néni/ és az öreg Pápai bácsi. Szomszédok voltak. Mindenki, sőt ók egymásról is azt hitték, hogy boszorkányok. Mi adott okot erre? Elég idősek voltak, nem a legkellemesebb külsővel. Pápai ólajtaján a récsra különböző sziníí szallagokat kötött, amit ő sohasem árult el, hogy miért tesz. Tóth Andrásnéről azt beszélték, hogy azért nem halt még meg, mert nem tudja kinek átadni a boszorkányságot. Egyszer Pápai és Tótné szemétdombján felvett egy baromfitalut /tollat/. Tőthné nagy veszekedést csapott ugy, hogy Pápainak vissza kellett vinni a talut és letenni oda, ahonnan felvette. Kb. két évvel ezelőtt Cinke Ferencné /35 éves, Miklós u./ tehenet vett Pápainétól,és farral tolja be a tehenet az olaj ton, mire Pápainé igy szólt: "Sose törd azt a tehenet, meglesz annak a haszna." "Megmondta Cservenák, hogy két boszorkány van az uccánkba. Pápainé és Ficfa Zsuzsi néni. Aszonta, hogy Zsuzsi néni többet tud, mint Pápainé, néha harcoltak is egymással." /Czinke Sándor/ "Az annyokom beszélte. A vén Pásztorné ott lakott, ahol most a kultúrház van, a vén Ciliné, a zsidó asszony meg mellette. A vén Pásztorné jajgat kegyetlenül: Jaj, jaj mán üti. Odamegy Szabó Jankó Pesta bácsi, nádas gazda vót: - Magát meg mi leli? - Jaj, Jaj a Cili kéményébe ott a papucs, oszt üti.Ma az anyád fáj, ha a cipőt ütik? Ez vót az öreg szavajárása. De az csak jajgatott. Elment a vén Cilinéhez Pesta bácsi: Vedd le Cili azt a cipőt. - Dehogy veszem, megölte a tehenem. Úgyhogy a birónak kellett menni, hogy vegye le." /Czinke István/.