Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Dobrossy István: Amíg a kendermagból tilolható rost lesz

- 247 "Azt is tartották, hogy a "jó kender nem ázik el" /Sajólád/. A kiázottság jeleit a gyakorlott ember már a TÍZ felszínére való* tekintess«! felismeri. A buborékok csak nagyon csekély mértékben szállnak fel. e. Az áztató megbontása, kisátoritás, szárítás. Ha az eláztatás már tökéletes, sor kerülhet, az áztató megbontására. A művelet részlépései a következők: 1. A fedőanyag - kavics, föld, gyep, - eltávolítása. 2. A kévéket sorra felszedik, partra vontatják. /Ezt a müveletet 3-4 ember szokta végezni./ 3. A kihánt kendert a parton jól megdörzsölik, ütögetik, hogy a szemét, iszap nagy része kihulljon belőle. Ezt követi a bő folyóvízben való mosás. Természetesen minden markot "külön-külön ki kell lögybölni." 4. A kimosott és a földre teritett kendert megtapossák, hogy a szálak jobban rostolódjanak. 5. A kévéket kisátoritják

, /Szétsátoritották, szétsátorgatták stb./ Ennek több fajtája ismeretes: a. több kévét felső részüknél fogva egymásnak döntenek. b. A kévék felső részét összekötik, alját kup alakjában széthúzzák. így minden "kíve saját lábán áll." c. A kévéket csak középen kötik össze, az alsó valamint felső részét kup alakban igyekeznek széthúzni. d. a két 3zél kötést felcsúsztatják középre, s igy kup alakban kisátoritják. A szárításhoz 1-2 nap elegendő. Ennél tovább seholsem hagyják száradni, mert ha megázik, "csak kóc válik belőle." :