Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Parasztsors – Munkássors - Koós Imre: Önéletrajz

- 19 ötheti otthontartózkodás után visszamentünk Cikulára őszi munkára. Már örült is neki a nevelő anyám, mert az unokáit, akik többet tartózkodtak nálunk, mint otthon,folyton csipkedtem, zaklattam, gyakran meg is vertem. Nagyon haragudtam rájuk, mert láttam, hogy a nevelő anyám a jobb falatokat nekik adja. Az a kukoricatörés, megint ismeretlen volt a számomra. Otthon ugyanis héjasán törtük a kukoricát és esténként otthon fosztottuk és egy részét koszorúba fontuk. De itt már a száron fosztva kellett törni. Szegből, magunk gyártotta fosztókával /pecekkel/ szúrtuk ketté a kukorica héját a cső felett és az egyik felét a hüvelykujjunkkal a szeghez nyomva hasitottuk le. Utána balkézzel megfogtuk a cső tengelyét, jobbal a csövet, és egy nyomással kitört a cső, a héja pedig a száron maradt. Bizony nem volt könnyű ezt ugy megtanulni, hogy a már gyakorlott munkatársakkal versenyképes legyek. Negyvenen-negyvenöten törtük egy csoportban a kukoricát. A gyakorlott, ügyes kezüek hamar kiugrottak a csapatból és egy kődobásnyira jártak előtte. Mi tudatlanok, pedig ugyanannyi távolságra a csapat mögött. Pedig foggal, körömmel téptük a kukoricát. Az elsők azt figyelték, hogy van-e valaki előttük, mi - Ug azt, hogy van-e még valaki utánunk? Mire belejöttem volna a munkába, kidörzsu^.ö a zsák a balcsipőmet. S balvállamon hordtam a törőzsákot. A dörzsölés elfertőződött és lett belőle egy jókora kelés. Fájt a kelés fájt, de dolgozni kellett. Mivel nem lett tisztára kikezelve, mert orvoshoz nem mentem, igy többször is kiújult és később a tomporomra is nőtt kettő és a jobb alsó lábszáramra. A munkával felére sem szenvedtem meg, mint a kelésekkel. Amikor hazamentünk az őszi munkáról, kaptam egy uj télikabátot. Jött a hosszú unalmas tél. Napközben volt ugyan munkánk mindig, mert hol a kocsival mentünk valahová,hol gyalogmunkára a szőlőbe. Reggel és este pedig a mi munkánk volt a két ló és egy tehén etetése, gondozása. Édesapám minden (reggel kijött felkölteni,—mivel a)-