Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Földművelés - Szűcs István: Kepésélet Vajdácskán
- 192 csupor volt akasztTa, abból ittak valamennyien. Komolyabb itElfogyasztás aratás közben csak a reggé lenkénti kis adag, és az aratás Tégén a koszorú bevitelekor tartott aarstőbálen Tolt, amikor az intéző adott áldomást az aratóknak. Az aratók aratás közben fejükön szinte minden esetben szalmakalapot viseltek. A legtöbb fehér, vagy sárgás sziníl, a maga szinében a szalma. A szalmakalapot nem készitették abban az időben olyan széles karimával, mist a mai fürdő-kalapokat. De jó volt, mert hűvöset tartott és szellős volt. A férfi felső ruhát nem viselt a felsső testén. Béggel, mig hűvös volt, magán viselte ugyan a lajbi t, de frfistök táján már letette, és legfeljebb alkonyat után., a harmatom történő keresztelésk or öltötte újra magára, lapközben bőujjú vászoningben járt, dolgozott. Az ing ujja kigombolva vagy felgyűrve a dereka a nadrágból kihúzva. Félmeztelenül a legritkább esetben lehetett aratót látni. Az a paraszti izlés szerint illetlen lett volna. Az arató nadrágja tiszta vászonból készült. Szine vagy a természetes eredeti fehér vagy sárgás, vagy házilag festették kékre. A nadrágot előbb házilag kézzel, majd géppel az asszony varrta meg. A nadrág hosszú, bokán felül érő volt. i nadrág alatt rövid, ugyancsak házivászonból késsült alsónadrágot viseltek. Az illendőség ugy hozta, hogy a nagy melegbea sem vette le a kepés a nadrágot, s nem aratott csak alsónadrágban. Az arató férfi lábán csaknem minden esetben bocskort Tiselt. Könnyű, szellős, olcsó lábbeli, melynek fő rendeltetése az volt, hogy a tarló szúrásától megóvja a lábat. Az aratásban résztvevő nők fejviselate: kötelező volt a nők számára a hátrakötő , mely leginkább sötét anyagból készfiit kendőféle: a homlok egy részét takarta, a hajat is hozzászorította a fejhez, a fejről lefutó izzadságot felfogta* íolc fedetlen fővel nem arattak. Nők az aratás közben kabátot vagy blúzt nem használtak, de felső testüket az ingváll borította, mely mély kivágású, házivászonból készfiit, bő szabású, rövidujjú
