Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Földművelés - Szűcs István: Kepésélet Vajdácskán
- 190 bérek kiharcolására, mint a szomszédos hercegi birtokon, ahol a sommások esernyődrótot tűzdeltek a vetésbe, hogy az aratógépet ezzel elrontsák, és egy alkalommal a cséplőgépet is felgyújtották, mert gyengén fizetett a büza, a munka ugyanannyi volt vele, s herceg pedig nem volt hajlandó csak a szem arányában fizetni. A szerződéskötéssel kezdődött a munkások összeírása. Volt az intéző úrnak mindig 2 megbízott embere, akik kiválogatták a faluban a munkához legjobban értő dolgozókat. Akik vállalták, azokat felhivatták egy meghatározott napon a községházára, ahol röviden ismertették velük a szerződés feltételeit, s a szerződést a dolgozók az intéző úr jelenlétében aláirták. A szerződésnek egyik példányát nem adták át a kepésgazdá nak, sőt a szerződést legtöbbször csak egy példányban készítették s íratták alá, s azt az intéző úr magával vitte. Ez az oka annak, hogy a legszorgosabb utánjárásra sem sikerült egy ilyen, Írásba foglalt szerződéshez hozzájutnom. A felszabadulás előtt hosszú évtizedekig Váradi András és Molnár Mihály voltak a kepésgazdák. A kepélósre mindig sok volt a jelentkező, s ha valaki kilépett, a helyére tiz is akadt. A kepés munkabére két részből állott. A kommencióból és a termés egy bizonyos hányadából. A kommenció ez volttminden hétre kapott az aratás idejére egy pár kepés fél liter ecetet, 1 kg. sót, 1 kg. szalonnát, fél kg. húst, hetenként 3 liter arató pálinkát, ós egész aratás idejére 13 kg. lisztet. Kapott ezen felül minden kepés egy hold harmados tengerit és 200 öl répát, szintén harmados müvelésre. A büza, rozs, árpa, zab aratását tizennégyedébe végezték. Ennyi volt ekkor a keperész a környező uradalmakban is. Ez azt jelentette, hogy a learatott termésnek minden tizennegyedik keresztje illette a munkásokat. A fenti bérezésért kellett a termést learatni, keresztbe rakni, a kaparókat összeszedni, felkötni, hordáskor - amelyhez a fogatot az uraság adta - a termésnek a kocsira felrakása és lerakása is a munkás kötelessége volt. A cséplés nem tartozott a kepéléshez.Arra külön szerződéssel lehetett jelentkezni.
