Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Parasztsors – Munkássors - Koós Imre: Önéletrajz

- 14 - Amig én élek, addig a házból egy gyufaszálat sem Tihet el senki! Majd a halálom után a tiétek lesz minden. Nem viszem el magammal a másvilágra! - Maga még élhet nyolcvannégyéves koráig is mint a nagyapám! Akkorra ezek tönkre mennek, mit érek mér azzal,ami nekem jut? - mondta a bátyám. Édesapám erre nagyon mérges lett, és azt mondta: - Hát azt szeretnéd, ha már most meghalnék? Na jó.Hát vidd el, ami téged illet, hogy ne várjad a halálomat! De vedd tudomásul, hogy az ingóságokból egy tü nem sok, de annyit sem kapsz többet. Ami itt marad az már a két kisebbé lesz minden. Elvitt a bátyám egy alighasznált nyoszolyát és egy párnát. Elköltözött az anyósa házához. Most már csak négyen maradtunk. Én ismét leszerződtem Fejér megye Felsőcikulára /Pusztaszabolcs mellett/ Horcel Lajos földbirtokoshoz summásnak, ugyanolyan bérért,mint az első évben a munkaadónk fiához. Most már azért,/sirva ugyan/ elengedett az apám. Igaz, hogy ebben az elengedésben nagy része volt a nevelő anyám közbenjárásának is. Jobb volt neki,ha én minél távolabb vagyok a háztól. Amikor a podgyászomat készítettem, az apám sirt, és azt mondta. - Gyenge még ez a gyerek oda. Nem birja ki. Majd mehetek érte időközben valahová az Isten hátamögé a Dunántúlra ezzel a két rossz lóval, kocsival. Mert még annyit sem keres, hogy vonaton haza tudjon jönni. Az induláskor a nevelő anyám még egy pakli nyolcas dohányt /huszonnógyfilléres cigaretta dohány/ is vett papirral, gyufával a liter bor mellé, hogy jobb kedvem legyen.így folytatódott az én iskoláztatásom. Nem a polgáriba, hanem az élet iskolájában. Már a növényápolásban is adódott időnként egy kis baj. Otthon ugyanis az apám nyugodt, de jó munkára tanitott. Itt időnként jóval gyorsabban kellett dolgozni, és mert jól dolgoztam, lemaradtam. Ilyenkor mérgemben és keserűségemben sir- . tam is. De csakhamar ellestem a többiektől, hogy ők amikor