Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Állattartás – Pásztorkodás - Nagy Géza: A Zemplén megyei Karcsa községben használatos állatnevek

A ZEMPLÉNMEGYEI KAROSA KÖZSÉGBEN HASZNÁLATOS ÁLLATNEVEK A névadás - akár emberi, akár állati - igen fontos dolog a falusi ember életében. Sok mindent elárul a névadó egyéniségéről, kedélyállapotáról, hangulatáról. Ez az aktus sokszor - emberi névadásnál - igen nagy ünnepélyességgel jár a falun. Egy falu állatnévanyaga pedig igen sokat árul el a faluban lake emberekről, illetve azok felfogásáról. Vidékünkön a Bodrogközben állatnevek összegyűjtésével, illetve annak feldolgozásával - tudomásom szerint - még senki sem foglalkozott. Szülőfalumban, Karosán, pedig ez az első eset, hogy ez a gyűjtés megtörtént. Nem érdektelen pedig az állatnevek összegyűjtése, hiszen Karosán, amikor még a falu határát viz, mocsár boritotta, a főfoglalkozás az állattenyésztés volt. A mocsarak lecsapolásával sem nyert sokat a nép.A lecsapolt terület szántóföldnek alkalmas részére rátette a kezét a báró, meg a gróf, a népnek pedig odaadták a földművelésre alkalmatlan területet, amit csak legelőnek lehetett használni, így továbbra is az állattartás maradt a főfoglalkozási ág. k legelő közös tulajdonban maradt, nem osztották fel, hanem közösen kaszálták és legeltettek rajta. A felszabadulás után, amikor kiosztották a nagybirtokokat, még jobban megindul áz állattenyésztés. Ennek több oka is volt. Az emberek tudták, hogy ha termelni akarnak a juttatott földön, akkor azt trágyázni is kell, mert a két volt nagybirtokon eléggé elhanyagolt, kihasznált földek voltak.Másrészt