Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

19 Palócságnáls gombótás levest nam szabad enni a vetés napján, mert sok lesz a "bonder" /csenevéss kender/. Cserehátons gombótás levest ne "együnk a vetéskor, mert "galambfejes" /csómbékos/ lesz az 4-d.ei kenderből a fonal« Szárazvölgyön i gombótás levest tilos enni, mert folyó kás lesz a kender» A zsendülő és növekvő, virágzó kenderpalántákat nehéz dolog gyomolni, különösen a folyókát nehéz irtani« A magvas kenderre pályázó madarakat madárijesztővel /palócságnál, "summa** "láz**, Délbükkaijáng "kenderlhesztő", "babláz", matyóságnál: "ihesztő", Keletborsodbang "váz", Cseréháton, "Abauj-zempléni Hegyközbens "mórió"/ riasztgattak, vagy derékszögben összerótt, hosszú, magas botra légcsavaralakban faragott fadarabot szögeztek /"szélkelep", "forgó", ami tengelye körül könnyen forgott, B ha ä szél mozgásba hozta, ez is riasztgatta a madarat»/ Dél-, borsodban legjobbnak tartották a csengőzésts suhanc gyerekeket csengővel kiküldtek a kenderföldre, szórakozásból hadd ijesszék el a seregélyeket» - A bolha rajzása ellen nem volt védelem. Ha még nem rajzottak, de már jelentkeztek, fahamut szórtak reájuk» /Felső Cserehát/* Ha végkép elszaporodtak, az összes megfertőzött kendert ki kellett szántani» A palánták védelméhez- fűződtek hajdan babonás szokások» A mostani öregek azonban nem sokra emlékeznek» Északborsodi katolikus falvakban emlegetik még /Bódvavölgy, Cserehát/ az urnapi zöldágat, vagy birkét. "űrnapkor ződaógat kell vinni és a körmenet utaón be kell szúrni a kenderfődbe, hogy bele ne üssön a kenderbe az öböly /hőguta/"» /Borsodszirák/. "Urnapi szentelt birkét /bimbós ág/ a legjobb földbeszurni, hogy a jég el ne verje a kendert" - mondják Csenyétén, vagy ahogy lájon mondják, hogy bele né álljon a bolha. Nyüvés. áztatás« mosás» száritás. Mint általában, Borsodban is külön szeretik nyüni'.a virágos, külön a magvas kendert» Vegyesen, egyszerre ritkán szokták /Tisza-vidék/.