Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- Po Augusztus elején a virágos, kozepetájt, vagy a hónap második felének elején kerül sor a magvas nyüvésére /Keletborsodban: nyövésére/. A szárak megsárgulnak, A virágos kender pora könnyen kirázódik, Nyugatborsodban ugy mondják: "Porzik a virágos kender

11 - még nóta is van "óla / 271 «old./, a Bükk környékiek figyelgetik, bogy a virágját eldobja, a délbükkségiek igy mondják: "a virágos teteji, bunyója lehullong, akkor lehet nyílni**. Keletborsodban ugy figyelik, mikor "füstöl" /Takta-vidék, déli Bodrogköz/, vagy mikor "lisztes" /északi Bodrogköz/ a kender virága, A magvas nyüvésének idejét a magtok árulja el. "Medduazad a binkója" vagy "gubó ja", "kül" /kiül/ a mag a gubóbúl /borsodi palócság/ "hasad ki ä mag ä tokjábú" /matyóság/, "reped má a mag bumbujkaja" /Dólborsod, Tisza-vidék/, "hasad a mag bugája" /Bodrogköz/. A virágos kender nyüvése annyival könnyebb a magvasénál, hogy könnyebb kiszakitani, a magvast már két kézzel szokták kihúzni, A kinyütt virágost a jobbkézből a balba helyezik át, s markonkint gyűjtik kévékbe, a magvast inkább a hón alatt gyűjtik meg. A kévéket Aivéket/ csenevész kenderrel /bondor, kenderalja/ kötik Össze. Ez a "kivekötel" könnyen készül. Egy maroknyi bondort kétfelé vesznek, a vékonyabbik végeket csavarintással beguzsolják. Ezzel a kötéllel a kévéket alul és felül először egy-egy markot /"kévemarok", "kivemarok" középen, kötnek át, majd mikor két-három "markot kévébe /gyakrábbi elnevezés Borsodban: "kive"/ raknak, megoldják a markokat, majd két-három markot összeütnek ki vének, a virágos kivét két helyen, alól és felől /Nyugatborsodban: kive "tövi" és "hegyi", Bükk-környékeni "nagyvégi" - "kisvégi", Kéletbőrsod, Zemplén: "tusája" és "feje""vag^ "hegye"/ közelében, a magvas kivé jét~csak*közégen/ "derekán" kötik át először, mert még az eláztatás előtt rlegfullasztják /"megpállit ják", "me gf (illesztik"/, majd