Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

81 adta az egyik félorsót, vegye csak annak két végit a két tenye­re közé. Innen hajtotta át a lány a fonalat egy másik fél­orsóra annak pödrésévei» /Általános szokás volt/» Teli orsótipusok» Azt a tele orsót nézték mindig kegkülönbnek, amelyik-» re tojásdad alakban helyezkedett a fonal« A karikától hegyig hosszan elnyúlt fonadékot kevésre becsülték« A szép tele orsót ugy dicsérgetik, hogy szép, mint egy kis választási malac » olyan formája van, mint egy kismalacnak /általános/, ä szép formát szokták körtealaknak is mondani /általános/ \ to.iásformá« » nak , /barkóság/, te.iéscsúpöralaknak/ Tis2a-vidék/. * boglyaálaknák /matyóság/. Szokták hasa§ orsónak/Abauj-zemplénx Hegyköz/, terhes orsónak /felső Hernád-völgy/ is nevezni» A Szárazvölgy­bén sugaórorsó /sugárorsó/ nevet szoktak adni nekij mert az orsó hegye félé a szösz erősen elvékonyodik. A Délbükkalján nvakas ossó» E két utóbbi a .l%§gye felé igen karésu. Szép lát­vány is a sikerült tele orsó, A karikához közeleső része eny­hén domború, innen kezdve felfelé lassan terebélyesedik, majd a hegye felé elvékonyul« Az ilyen tele orsó nemcsak szép, de hasznos is, könnyedén tudják róla motollálni a fonalat» A frissen készült tele orsók még nedvesek* Könnyen megpenészed­hetnek, ha nedves helyen maradnak» Ezért kosárkákban, zsaku«* ban tűzhely felé teszik, vagy száraz helyen, padláson szellőz­tetik őket» Nem mindenütt motollálják le teljesen a fonalat az orsókról» Néhol hagynak egy-két arasznyi fonalmaradékot "kezdőnek"« " kezdő fonalnak "« hogy ne egészen üres­orsóval kezdjék az ujrafönást. Ilyén esetben "ragasztásra" /"tapasz­tásra"/ nincs szükség, á kezdő fonal szabad végéhez hozzá­njalázassál, hozzásodrással fonnak» Ezt a fonáskezdést fel­tűnően gyakorolják a Délbükkalja egyik Hór patak menti falu­jában, Cserépfaluban, de ismerik - bár ritkábban alkalmaz­zák - a megye egész területén«

Next

/
Oldalképek
Tartalom