Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

•* öjlí§. *• ga.a^atá^i t jä]J*®MM&*. Ga j da Imr # 9 $& év e s 9

. Í3?*Jtete 6 9 1962» Talaha aáXumk 1» Y#Xt a ff&Uá^lt

9 maskara* Ides~» anyám sokat mesélte, bogy gyüfet a mé^||yt és az.zal bolondoz tak e«térül astéreo Az egés% f i&taXÄg«' Eat ugy-i kellett valami kis színház^ akivel eltőtdtték a hosszú estéket« De aztán a f^néka megszlntu Mik-ar-én legény voltam 9 mán csak disznóöléskor jártunk ilyen felőtöztetett mócirkába« abba, amit valaha a f enéba* csinált ak

0 Az istállóban azokfcu&k felŐtözni, mint valamikor a fonóba-» valóko Felőtöztünk vagy négy«öten ki vénasszonynak, ki vén öregembernek, 9 ki cigánynak • Legérdekesebb volt a géXya

0 JBLévettünk egy jó bosszú házisziíttes hátiruhát

9 vettunk egy botot, akkor a hátiruha elejit rákötöttük a bat végire

p arra egy jó nagy gólyafejet kötöttünkp vagyis kitömtük a hátiruhát, azt megcsináltuk ugy, hogy az egy gólyafej legyen, etán jobbra-balra berajzoltuk egy kis feketével a szemét, akkor csináltunk neki csőrit kis b®tbu

p persze az olyan csérféle vétoo hohchoahohohc /nevet/p erre meg rákötöttünk egy villát, oo villát bizonyp evővillát

9 szlpen rákötöttdk

p oszt akkor mentünk vele* Felvettük, a gólyát« k hátiruha jól eltakartp m gólya nyaka végit 9 vagyis a 'b©t végit kézbevett ükp és ugy tudtuk mozgatni

9 mintha bólintott volna a gólya« meg még a másik kezünkbe egy kisebb botot vettünk, hozzáütögettük a nyakáhop mintha kelepelt vóna« Persze áztat mi kilestükp mikor van a hurkaevós, mer ez volt a legalkalmasabbá Bementünk a disznótoros házba« Vót köztünk öregasszonynakp cigannak, vénöreg» embernek őtöztetettp vittük ám a nagy kosarat« persze a gólya vót a legkülönb & áz ügyesen mindig igy tartotta. a fejit /mutatja ugy

9 ho,gy kicsit magasra emeli a kezét/ az haladt. szípen

9 lassan a többi mócirka között» és az ; látott ám a ruha alatt 9 tudta» méi^& menjen * Hát csak ment előre, oda, ahol ettek» és a fejük felett lenyúlt a*» nagy tepsibep hát ugy-i ott vót a hurka szeópségesenp a gólya meg belekoppintott kérem* addig-addig koppintott, mig a villa hegyire u^m akadt egy hurka« Akkor fordult ki oszt mindjárt a csőrivel verte bele ajfeosárba, mit hoztunk, amit a cigányasszon hozott s mer vót olyan fel őt ö~ zött cigánaaszom, nála vét a kosár, és abba szépen belehullatta, akkor megln m#nt és koppintottá Ha valamelyik házbeli széltp hogy elég lesz mán, akkor még rá is koppintott a villávalo Megérezte, biztosano Be ez a gólya nagyon jé vót, nagyon érdekes vét

0