Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
643 tellek. Bodrogköz Csizmár Misé, 5& éves, B*teögoias»i, 196o« ^ maskuráaás szórakoztatott a legjobban 0 1 ? akk©r még véte a mozi? Szinnáz se vét, se rádié, ehelyett vét a maskurázás* JPelőtoztek kisasszonaak, úriembernek és akkor gyöttek szállást kérni. Hát sokszor igazán ugy ki vótak őtözve, hogy meg is bit tek nekik* A végin majd kl3toült p bogy az ucea másik végiről valókvétak* Csináltak halálfejet tökbül« Kifúrták, szemit 9 orrát kivágták, azut oszt a fog alt • Gyertyát tettsk bele» meggyújtották, hát bizón ájuldozott oszt a gyengébb szivüo Meg felőtöztek kecskének« A kecskeguba ki vót forditva^ ugy vették fel* A fejükre kifordított bőrsipkát, arra meg górbe bugagórót és mikor mentek a fonóbul a lányok, ez meg szaladt utánuk./Bugagdrd*te'agás kukoricássá?;;/ Meg felálltak gólyalábra* Vét, aki boritott magára fehér lepedőt, azut oszt egy keresztre ráborítva egy másik lepedőg a kézibe vett* ügy-# a gólyalábbal háromszor akkorát tudott lépni, mint egy rendes ember. És ment az uccán keresztbe meg hosszába* Hát még ezelőtt husz^huszonöt évvel hittünk abban, amit a nagyapák, nagyanyák mondtak, egész este azt beszélték, hogy a halál hogy ment a kereszttel az uccán keresztül o Persze mikor megláttuk a holdvilágos éccakábaa azokat a betyár fiukat igy halál képiben, hogy kétségbe vétünk esve, futottunk haza visitozva, ugy~e ők meg ezzel szórakoztak• Amelyik meg ördög vét| annak két két taluseprő vét a fejéré téve, lánccal kereszt ülktStve*, A képük be volt kor«* mozva« Hylrágseprőt tartottak a kézbe 9 . Hémelyik olyan fekete vét, úgy féltünk tüle, hogy bujtunk még az ágy alá is« fia meg felakadtam az izé»»* az ajtókilincsre» Nem tudtam magam-kiszabadítani. Ugy szedtek le ogztán a kilincsrülc Csináltak gólyát is• Mondjuk, a gólyának a csőre«, igy a .-közei' vét* Igy begörditve«>> /Mutatja a jobbkezét kissé ©kölbeszoritva és csuklóban begörditve/. Ho, a kézibe f vét egy léc«» darab, pirosra festve, vét oly an. huncutabb« aki a végire gombostűt? erősített, hát ahova odavágott a gólya a csőrivel, megérezték, fehér ruhával vagy lepedővel be vóí? takarva, tűztek rá még ké"t szárnyat fehér kendóbül. Hát mikor begyütt, csak ugy illegtette billegtette magát, csakúgy ugrált ide-oda, ide-oda f öröm vét nézni, csak ne csapkodott véna ugy a csőrivel mindenfele. Ezt nem szerettük. Mikor meg táncoltak a maskurák, a fiuk muzsikáltak nekik, mi meg kiabáltuk:
