Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Száraz köszvény, húzzad mán, Mér nem ráncigálod mán? Csak ugy kurjongatva mondtuk« Ok ugy-o erre ugráltak idde-odda, idde-odda. Azut oszt a többi kiabálta nekik iss Száraz köszvény, laboda, Törjön ki a nyavalya! Ezért ffk nem haragudtak meg. Csak erre búcsúztak el és ugráltak ki egymás után a fonóbul« Tongráo Károlyné, 58 éves, Eenyéalő, 1963« Este tiz óra fele, mikor mán álmosodott a nép, akkor gyüttek ezek a maskarák. Mindjá kiment az álmosság a szemünkbül« Gyütt befelé négykézláb egy«« majom. Meg vét csinálva« olyan drótbul farka, szinte fel vót kuncsoritva, oszt ugrált, mintha madzagon vezették vóna« Nézték, kacagták, mindenki felkapta a fejit. Megvót e minden este* A kecskét meg ugy osináták, hogy drótbul ki vót csavarva neki« Hogy rezgett«• szinte rezgett neki.« farka is, minden« Megijedtek a lányok, mikor begyütt. Visítottak« • Hát olyankor oszt nem vót álom senki szemébe'« Táncoltak is eleget. Még karmester is vót, aki a citerát meg a' hermónikát dirigálta, meg a nótát is« A maskurák vén emberek, vén asszonyok, cigányok, mindenkit megtáncoltattak a fonóban« Ezt szerettük danolni ilyenkort FBHBR KANCSÓ, PIROS »O*...