Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

— 61o m is innya. Haat ugy-e igy tőtöttük a teeli estéket« Hol az egyiknél vót a vendégség, hol a maasiknaal. Nagyon szerettük a pacurkaat. Az nekőnk többet ért, mint ma egy mozi« Miskolci Pál, 64 éves, Sajóvelezd, 1961. Naalónk is pacurka vót az ijesztő. A legények felőtöztek asszonynak, embernek« Hagy basa vót, nagy ménje vót, ki milyen. Az arcukat eltakartaak fekete harisnyaaval. Csinaatak aztaan szakaalt kenderszöszbül« A harisnyaan meg kivaagtaak a szemüknek meg a szaajuknak való helyet, hogy tudjanak laatni, meg hogy meg tudjaak innya a bort, amivel megklnaaltaak őköt« felőtöztek meny assz ónnak, vőlegénnek, de még vót kéménykotró is kari ka seprűvel, amivel kotrottak. Ugy tettek mint a kéményseprők, gyöttekj mintha kémént akarnaanak seperni. - Akkor hoztaak a kecskótoo Legény vót négykézlaab, a kecske bőre kifordított bőrujjas vót a régi birkabőrbül* A szarva meg seprűt oly ubul, amit a liba szaarnyanak a végibül vaagtak. A szakaalla meg kenderbül vót. Hosszú nyakat is csinaaltak nekio Kltodtaak faaval, az olyan gömbölyű fa vót, behúzva fehér nyulbőrrel, ollyan vót egészen, mint a kecskenyako A végire vót húzva a bőrsipka, raakötve a tolyuseprü, meg alul a kenderszakaall» ugy vót bekötve a bőrujjasba, hogy ki nem esett, A kecskét, kötéllel vezették be» Az meg mikor begyűtt a küszöbön, olyanokat ugrott, hogy a laanyok futostak tőle nagy sivalkodaassalo A kecske meg szaladozott a haazba és mekegett. Ütögették a nyakaat» Azt hitték, hogy csakugyan a kecskét ütik.. Haat ilyen cirkuszt csinaaltak * Hol vót még ekkor a mozi, meg a szinhaaa« Meógis hogy el tudtónk szórakozni a pacurkaaval. Nélküle el se tudtuk vóna képzelni a telet.. Kovács Antal 58 éves» Dédestapolcsány, i960. Mi is felőtőztőnk gyakran0 Paazurkának

. Az vót az ijesztő. Legérdekesebb vót a azitabolond.la

o A szitabolondjátu féltek leginkább» Csúnya is vót, az igazMi is kellett hozzá? Így szita, meg két lepedő. Meg kar kellett hozzá erős. Mer a szitát tartani kellett igy! /felnyújtja mindkét karját/, így kellett aztán hajlongani hozzál /hajtogatja a derekát előre-hátra/* A két kéz he hozzá vót kötve a szita, hogy le ne essék, persze ugy lapjával le meg felféle« Beletettük a kezónket, oszt akkor átkötötték, hogy le ne essek, valami kis kandővel. no akkor meg lepedővel borítottak be. az .£eí« vót tűzdelve biztostővel, hát csupa fehir vót minden. A szita is fehirrel vót fedve. No, amikor bementőnk, a házba, csak igy tettőnks /felemelt karral hajlong/, - de az szörnyű csúnya vót» Szaladtak is a szitabolondjátul, mer azt hitték, hogy az a halál. Én is vót am elégszer szitabolondja» Csák fárasztó mutatvány vót, fárasztós volt soká igy tartani a kart, igy egyenesen. Hat mikor kimentőnk a házbul, akkor le-