Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 611 - * engedtük, pihentettük a karónkot« A fonóházba egy szitabolondja fért csak be, meg hát kellett kisérŐ is, mer az vót a divat, vótak olyan hólyag fiuk, akik letépték a lepedőt, hogy megnézzék, mi van alatta? /Kovácsnó közbeszól/s Mink is elmentőnk még a leformátus papékho is disznóölésre. Hát nálónk meg begyöttek. Gyön egy férfi, meg egy nő. Szent úristen, micsoda lágény! Szakasztott olyan, mint az én fiam vót tizenhárom-tizennégy éves korába'.. Csak nézem.« Hát ki lehet az? Ez valósággal az az alak, mint Béni vót«. Hát fordul valahogy, a foga is igen gyanús vót.. ni mán, a szép fehir fogai., hát ez.« de ismerős nekem ez., hát meglátom a kis gyöngyfüggőt a filibá! Akkor gyövök rá., hogy ez a Lezákék Marija.. Ö vót.. hát ugy-e az az alak vót, mint az én fiam,, abba* a korba*•« /Kovács/: Aztán játszottak betyárokat. Csizmába, lobogós ingujjba

1

. Játszottak aztán cigányt is« Gyöttek rongyosan, hozta a cigányasszony a gyereket a karján« Pársze. a cigányasszony lágény vót, a gyerek meg rongybaba a karján. Vót, hogy oláhcigányoknak Őtoztek fel, mintha fúrót csinátak vóna, meg vésőt, meg gerebenyt, ilyeneket. Hát u^y gyöttek be, hozták a fúrót, az asszony meg hozta be a kosárba a sok vésőt, harapófogót, mintha ők csinátak vóna, oszt árulták, avval mentek be, hogy - Fúrót vegyenek!.. Vésőt vegyenek!•. Még le is táboroztak« Letették a sok rongyot a ház közepire. Alig tudtak rendet csináni utánuk« Táncoltatták is a paszurkát«. Jaj, de mennyire! Azt danolták hozzá, hogys H