Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 6G4 «* Itakuáe4k& A aegye különböző tájaidéi időseb és középkorú fér» fiak, asszonyok szólalnak meg, s a fonóházi maskarázás^k emlékeit idézgetik fel« Szóbeli közléseikből ki olvashat juk, mily nagy szerepe volt a maskarázásoknak a fonóélet kedélyessé, szóra-» koztatóvá tételében« Általuk megfigyelt» érdekes alakokkal, jelenetekkel népesítették be a fonót« elmondják azt is, hogyan készítették el az alakoskodás kellékeit, hogyan mozgatták meg a maskarákat, s milyen alkalmi jellegű dalokat dalolgattak hoz iájuk« 7el«*feltíínlk játékaikban a régi társadalmi helyzet egy-egy jellemző mozzanata is, melyet a maguk módján nevetségessé tettek« Kitűnik a vallomásokból az is, hogyan becsülték, igényelték, várták a fonóháziak ezeket a játékokat, hogyan ragaszkodtak hozzájuk az akkori hatóság durva üldözései ellenére iSo Szék 'a visszaemlékezések egyúttal összefoglalják a maskarásások különféle típusait? s elég jól rávilágítanak ezek elterjedtségére, változatosságára, főként a Bükk környékén, a matyóknál és a Bodrogközben.