Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 605 m m*fc Cmpom Andrásáé, 65 évaa, Ikmaháaa, 1961. ,. Mikor annyi flatalaaag ossjiacjamraaott. vót ollian asiöat, hagy maá<l fölborítottad m Oltauuuwt. Oaartufc & .Uta»4j«ftt r§kaaa#al «***»* 0S»»et>esE' a íonóuba*, hogy gyaröak «1 i.iegatőfj] Ite laimaalónk inasatoknak hivtaak a majteraaatíCmSyaT vot» iga». M#bb#s«éXtu& el$&tta valóu avfea. Tittanktalt *ff55??» ho&r na keressék radtónk, hogy mit fontónk. osat urr yitmi« hasa. tar \*gy~e, ha bolomdostünk, kinek vót ideáé főnyi? Mondtuk* hagy hónap est© «gy késaíiljőnkv hogy felóUt*ö*asak és mamánk vaffir a maas f o&tatfeaufea, vagy fia valahol vót 4is«&ótar, oda. la diiíanótoraa m©nt6nk

f a kosarat is %itr|aj: m^őiakval, mmv akkor hurkáé, kolbaasaé taancoltdak. •Hotöatöak csumyaanak, rongyos máseaafot husiról, rossa «alapot tartom a £e#&akre, esataan saprütolyut /liba» »«éArvag/ truatőnfc a kalapho. A vót a viraag. Még as áriakat 1« he.f estettük, XefcöbbsaÖr koromval. Hogy ne ismerde» mik MMtifc« Illjenkor aat danoltuk, hogy m A KI0LW... 3ffc3fc Í<£/ vát* /j'&artyam a&n l&zceik. m&g tégfád a stvpiaü ^ Mag az e&te •fe /ösías/ fi baalébéjyz I -$rsáb Tót ugy, hogy a legények is gyöttek. A legéj mag felőütöatek monyecmkémk» Eltakartaak aa arcokat» ök maan nagyobb ljess^ő&nek őtö'stek fel» Ök maan inkább harisayaat búztak aa arcokra, ugy kötték b© aataan a fa Jakot menyacake kend Őval. Mikor elindultónk, vittlk a karót magónkval. Vgy kösaoatöttőnk be, hogy ©éwarfcuk veale aa ajtóut.