Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 553 Sajóvelezden: •? Mit varrsz, mit varrsz? - Papucsot-csot-csot. - Kinhek, kinnek-nek? - Urrak-nak~nak-nak. N Lejátszása azonos volt a dédesiekével. Járdánházán ugyanigy, ugyané szöveggel. "

Békaugró

"~nak hivták. Csereháti változat /Martohyiból/i ügy kellett ügetni, hogy leguggolva*, a két kezet tenyérrel előrenézvest a földre kellett tenni a két láb közt-« E két kéz dobta aztán őket előre. Körbe-körbe haladtak, s közben ezt mondogatták: ~ Mit varrsz-varrsz? ~ Papucsot. - Kinnek-nek? - Urrak-nak. - Ki hótt meg? - A koma. - Vigy el engem, ón is téged, no,~no-no.. "Békatánc

"-nak hivták. A Szárazvölgyön egészen hasonlóan ment, kis szövegeltéréssel* - Mit varrsz, miit varrsz? - Papucsot, papucsot. - Kinek az, kinek az? - Urraknák, urraknak. - Kihótt meg, ki hótt meg? - A koma.a koma.. - No, no,-no.. /Jósvafő/. Felső qernádtfá

t

1ofi? Ugyancsak guggolva a két láb közt két előrenéző kézre dilivé, körben igy ügettek, karban pedig igy kiabáltak; - Mit varrsz, varrsz? - Papucsot-csot. - Kinnek-aek? - Urraknako - Hát még kinnek-nek? - üri kisasszonyoknak.« /Hernádszurdok/. AlséJIernádtAf)oni Osipőre tett kézzel, vagy láb közt kózletevéssel üget^