Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Eétar®-aorbaa egmásaal szemben ugy játszották, hogy csipőr* tett kézzel oldalt szökelltek és bolyben rugóztak, mlndKét aro-sor a maga oldalsó Irányában jobbra és balra« Ilyenformán oldalt távolodva elnyúló és közeledve rövidülő képet ir

S^J?* A saambenlévő távolságot mindifc megtartották. A szökellések és rugózások negyedSteaben történtek. Bellamsoronkint as első szakaszok jobbra-balra szökellések voltak, mig a dallemsorok második felében rugóztak, fásiaonkinti «&*6 négy fázisi ballábbal jobbra ugrás, jobbláb kidobbaatáaával és balláb bozzázaraaával- /JJJJ / második négy fázist helyben rugósás /«UJjfc/, harmadik négy fázis« az első fordítottja 4ÍJXJ/

9 nagyedik négy fázis mint a második. AJJg/. Aa&yi különbség még, hogy a "Pap kérte kezemet" a»övef

#

résznél, az "ugy örülök, ho^r hogy hogy"- s&övegréasnól mgyedütemben tapsoltak, s a "még a szivem is dobog

w - saf íregrésznél a rugózást még tapssal megismételték. ftEEfi&L /Hegy csillag palóo változata/. Ué» léiasr ugy állt fel esi Habban, bogy szembe szembe jobbkezüket átlósan Összefogtak. Kezük feje felfelé nézett. i lejátszás menetet balra kissé elfordultak, ringó lépéssei a dal ütemére negyedütemben egymás körül sétáltak és a dailamsorok végén az utolsó szótagra egyet-egyet tapsoltak. ÍJgy volt szép, ha a második és negyedik sor végén taps után kéztartás cserével ellenkező irányban, tehát balkéz fogá s

sal mendegé1 tek• Ü