Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

"A laáavok szépen fri

.tlák" tioua

. z^x j. ^szakborflodban és a Takt aközben sikerült néhány változatara bukkanni« Egyszerű térformában, egyszerű mozdulatokkal játszott tipus volt, inkább a meSe északi részében emlékeznek rá. Dallamfelópité

selben az Utempárok és aszimmetrikus dallamsorok jól felismerhetőek. A hangsorok jellege dur. Sajóvölgyi palóc változat! A LCANYOK SzéPBN 1TÜJJAK... TÁNCiéPÉS ÁL JŐUA IgÁ. SA3ÓKAZA rWt A ht-aa-nyok szé- fim m<tnetj*ák tÖU-äj-jij. mm#:-* 7á=zft ~í #-^# */' tor ezt á Taóncot jaarjaótc jobb* baói Ha orom ér só hat gombek/ég. 'y^rf^^^^E^i

^B tá-hón leezégy paószmá Tartó kö-t6 lét* befS-h I de step lesz á raónca Egyes sorban játszották« egymás háta megett ugy helyezkedtek el, hogy az előttes tagoknak a vállára helyezték kezüket, s élénk, libegő lépésekkel lejtettek körbe-körbe a fonóházban. A dal szövege szerint Ítélve régi vigasztánc ez a játék« /Akik a bálból kimaradtak, azok táncolhatták nótaszóra/« <;