Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 52? Ebben a játéktípusban a kígyózó, ringó sótamozgáa volt festői« Három lány közül kettőnek megkerülésével és egynek kirekesztésével kígyóztak körül« A dallamok nagyrészt régiek« »EJ TULIPÁN...TULIPÁM... WMPO &IVSTO mrvAms&éiÁNé sté. UPPQNV TféO Hsjttí - tipaan Teljes szegfű fon - pom szarkalaab t~fí leer- fem ^3^ isaalyaauat Ue-re. t,í - magja» •H- --ff QÍ8»VW. rf~~\ Hyisd meg kisljaany kapudat, Hagy kerülöm vaaradat, Róuzsafaanak illatba Genge szivem biztatja» Három lány egymástól egyenlő távolságban báromszögben felállt. Társai kézfogással, libasorban kezdve elindultak, kívülről áthaladtak az egyik állótag mellett, megkerülték, majd ellenvonulással, nyolcast leírva, a második állotagot ismét kívülről megkerülték, a fél nyolcas irányban a harmadik tagot kerülték meg kívülről« E mozgás közben a haladó sor utolsó tagja beérte az elsőt. A sétálva lépkedők ugy festettek, hogy egymással szemben haladtak* Ringó váll- és derékmozgással lejtettek ebben a játékban« A dallam gyakori ismétlésével játszották. wej TÜLI»JLN..,TUÍIPAM.. ki nam Ü nam ég mégg tí nam mégy éo al nam őg Az utolsó sor dallamára szövegismétlés« Már a negyedik is félre ég, félre ég, - A szerelembü mégse elég, nam elég.