Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Nevekegyik egy fa, de nám a maga tövibá, Rászáll egy madár

9 csipegetyi, de nám a maga begyibáo /Guzsaly, nincs tövi, csak talpa, a fonó meg csipegetyi a szöszt az orsóra/»-* Mezőkövesd,Tárd» Áll a fa, dá nám a maga tovibá, Csipegetyi egy madár, de nám a maga begyibá. /Uoaz./o «, Szentistván» Tülem vetyik, hozzám rántják, csirim-csapp! /Eszváta » szövőszék, a borda csattog benne./ Mezőkövesd» Egész világ táplálja, Rá-rárezzenti

t bele-belebillenti. /Eszváta a hajóval a vetélővel/o -Szentistván. Egy helybe áll, rárepül a madár, és mindig csak azt rágja. /Guzsaly/o - Mezőkövesd» Délbükkai,ja. Ihol nevekedik egy kisfa, de nem a maga tövibá, Csipegeti egy kismadár, de nem a maga begyibá. /Guzsaly a fonó asszony kézivel/»- Cserépfalu. Felnvőtt egy fa, de nam a maga tövibá, Rászáll a madár, csipkedi, de nám a maga begyibá. /U.az/o- Bogács. Van egy fa, de nám a maga tövibá, Szedeget a madár ott, de nám a maga begyibá» /Tövetlen fa a guzsaly, a szöszbü meg ki kellett köpni a pozdervaat,. az nám mehetett a mi begyünkbe!/»- Cserépváralja» Áll egy fa, de nem a maga tövibá, Csipegetik a madarak, de nem a maguk begyibá» /A guzsaly szöszéhez három ujjal is nyulunk/» - Sály.