Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

481 w Jaj de szipen süt a haód.. egy eleven meg egy haótt, fólsz-i kedves raózsam? A jány meg ráfelelte, hogy - Hogy félnék, mikor velem vagy te is, meg velem van a jaó isten is. • •Megint elmondta neki a fiu, hogy ^ Félsz-i kedves raózsam? :«• Hogy félnék? - mondta a jány, - mikor velem vagy te is meg a jaó isten is velem van? Igen, de a leginy harmadszor má ezt mondtál — Jaj de szipen süt a haód, egy eleven meg egy haótt, félsz-i te kutya? Erre má a jány nem szaólt seianit« Akkor odaértek a temetőhö, hát akkor mondta a fiu a jánynak, hogy - Szállj le csak errül a lúrul! Leszálltak mind a ketten* De megnyílt ott egy sir« Aután, ahogy megnyílt, hát mondta a jánynak: -^ Menj csak le! A lány meg azt mondta, hogy - Nem megyek, eriggy te le elsőbb! Mikor lement a fiu, a jány szaladni akart. Szaladt is a jány, azután ahogy szaladt, a flu meg utána« A jány levetette a felső ruhát magárul* Mikor a fiu utolérte vaó-. na, felvette a ruhát, visszaszaladt vele, aután belelökte a ruhát a sirba. - Megint szaladt a jány után« A jány megint lelökött egy ruhát magárúi« A fiu megint visszavitte« Addig odaért a jány egy kis házho, * Hogy benizett az ablakon, égett egy kis lámpa« Bekopogtatott a jány az olvasójával, bement. - Hát látta, hogy van ott egy halott. Akkor beszaóltak az ablakon, hogy; - Haótt, haóttnak add ki az elevent! Erre felült a halott. Megint mondta, hogy; - Haótt. haóttnak add ki az elevent! Lenyútotta az egyik lábát« Mikor megint beszóltak, hogy - Haótt, haóttnak add ki az elevent! akkor felállt a halott, azután legyütt* Ment vaó na a jány felé« De ekkor megkukurikoltak a kakasok« A halott összeesett* Az ördög meg eltűnt« örökre« Odalett« így hát megmenekült a jány*