Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
«* 482 «* ffemetőfl, tá rgyú mondák« . Gyakran hangzottak el a fonóban, s innen elterjedtek a köztudatban mindenfelé» Ma is sokfelé emlegetik, fel~felidézgetik ezeket a mendemondákat 0 Hőseik vakmerő fiatalok, akik virtusból éjfélkor elhagyják a fonót, felkeresik a temetőt, s ottjárásuk bizonyságául vagy nyársat szúrnak le, vagy valami jelt elhoznak a sirról, legtöbbszőr a sírkeresztet vagy a fejfát. 1 különös történetek zömmel arról szólnak, hogy a temetőről elhozott és a fonóban bemutatott fejfát vagy sírkeresztet a vállalkozó legény vissza is vitte, de mikor szúrta volna vissza a földbe, vagy Önmagát rögzítette a sirhoz saját ruhájának a földbeszúrásával, vagy a temetői cserje, bokor rántotta visszao Hasonló mondatipus arról szól, hogy a temetőről elhozott régi korhadt keresztet a lány otthon elégette, mire a keresztben rejlő szellem kiszökött, s üldözni kezdte a lányt 0 Emlékeznek olyan históriára is, mely a vakmerő fonólányról szól, aki kiment a temetőbe s az ott álldogáló halott legény fejéről lekapta a kalapot, s felmutatta a fonóházban, de nem sokáig örült a dicsőségnek," mert a halott legény jött a kalapjáért o . í 12 történetek epikai magva a fiatalság ősidőktől fogva szokásos temetői csinytevéses a temető megkísértése, a sírkeresztek, fejfák, koszorúk elhozása a fonóba, s visszavitele a sirra« £ csinytevéseket mindig szóbahozták, s el-elmondogatták, mint ismert személyek eseteit. Tehát voltak valóban megtörtént esetek is« A temetői mondák közül a kereszt- vagy fejfarabló mondák állanak legközelebb a valósághoz a A valószínűség erejével hat a ruhának a földbe való leszurása 3
