Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 451 ifoau^-zempléni Hegyköz, /ördögszerető mesetipus/. Fapp Lászlóné £9 éves, Nyiri. 1962« • o ügy biztattuk egymást a fonóba* hogy •»• .ugy igyekezzetek, te - asszondi, hogy . * - mindegyiknek lögyönszeretője, ugy ne ^Járjon*. - meg ugy mondták --mint az egyszöri lány, hogy annak se vét, oszt akkor*, azt mondta, nem bánná, ha akármilyen legény véna, mégha maga az ördög vóna is, csak ma vóna neki is GO w ügy vót, hogy szóval mondtuk, ugy kezdtük a beszedőt, hogy*, "vigyázzatok, mer hát ténleg valamelyiknek lólábu legény gyön be« majd az lösz a szeretője.. w •• hát mi féltünk is, hogy jaj, téalegi olyan lólábu legény gyön be valamelyikhe.. igy vot, nol A fonóba mondták ezt a mesét az Ördoglegényrül, kislány kor ómba* hallottam, hát elmondom«. Mindegyik lánnak vót mán szerelője a fonóba*, csak annak az egynek nei.« hát az igön nagy bánatnak adta magát, ugy szógyelte egyszóval, Ő olyan utolsó lány, hogy neki nincs• Azt mondta mán bánatjába* t - Jajistenem, nem bánnám, ha akármilyen legény vóna, mégha maga az ördög is, csak gyönne hozzám is.. Más este, ahogy a lány font, begyött hozzá egy derék szép legény, le is ült melléje. A lány örült* Mer igön szép legény vót. Még le is ejtötte neki-az orsóját. De ahogy kaptak utána mind a ketten, a lány észrevötte, hogy lólába van a fiúnak. Ekkor nagyon mögrémült • • Mögborzadt*. Nagy bánat ja esött mögint. Bánta mán, hogy ördögöt kivánt. Ó, hogy szabaduljon mőg tííle.. Hát osztán a szomszédasszónnak elbeszélte a dogot. Hogy ő most mit is csinájjon?*. - Hallgass csak ide lányom - asszondi a néni - köss a gombjára fonalat az orsódrul, ugy hogy ne vögye észre, oazt akkor ha elmegy tilled, a fonalon mindenütt mönj utána, hogy hol fog az járni. Ugy is vót* Hákötötte a lány a fonalat. Elindult osztán a legény után* Az mönt végig a temetőn és egy régi templomba mönt« Be nem ám az ajtón, hanem a kócslyukon bujt be.. A lány ezt figyelte, hogy benézött a hasitokon, hát látta, hogy nagy jóétvággyal evott egy halottat*. No erre futott haza .. Szegény szabadult vóna mán tüle, még a fonóba se mönt el, nehogy talákozzanak«• De elmönt ám a legény az ablakára.
