Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

45o = - Milyen szegény királyotok van« . egy morzsa kenyér sincs az asztalon«• egy szegénynél többet lehet tanálni, mint itt« Megrázkódott megint

f virágnak változott« Belement a pohárba« . Másnap reggel felkel a királyfi» Aszongya az inasat ~ Király atyám, mondanék én valamit« • igen nagyot láttam az éjjel. - Ugyan mit láttál » aszongya - mondhatsz olyat, hogy igen jó is, meg olyat, hogy a nyakad a karó közé megy, ha megharagítasz.• - Hát királyatyám, ez a virág egy igen szép kisasszonnyá változott, azt mondta, hogy a király atyám igen szegény, nem hagyott az asztalon sem enni, sem innya, tán még magának sincsen enni-innyavaló. Olyan szegény«• még egy morzsalék sincs a házba

9

« így•« Így oe« Akkor megterített estére a királyfi« Ami jó csak volt, mindent az asztalra tétetett« De meghagyta, hogy ne engedjék elaludni« Hát éccaka a fehér tulipán megint megrázkódott, kiszállt a pohárból a gyönyörüszép jány. Szétnéz az asztalon«• - Khno, nagy csuda, hogy má egyszer meg van terítve a királyurfinak is.. Tennap este nem vót semmi« Akkor a királyfi felugrott, megkapta a kisasszónkat, változott ő kígyónak, bókának, virágnak vissza, de a királyfi nem engedte el« - Változzál annak, aki voltál! Mig olyan kisaszszony nem leszel, aki voltál, addig nem eresztlek el« feleségül akarlak venni« -' " Akkor vissza is változott, a jány. Vissza, kisasszonynak. - Jaj szivem szép szerelme, de szépség vagy! Hótig feleségem leszel.• SÍ is vette, nagy lagzit csaptak, világra szólót« Bitek boldogan, s tán még ma is élnek, ha meg nem haltak« így vót, nem mese vót, igaz vót.««