Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 445 Meanteknoaentek nagyon messze* leoer egy álavult t álkaarho£®tt támplsmh© értek* Ottan az ő szép séges szeretőjinek ná» kalit tt aj tét se nyitni , az besuttyant a kueslyakon.« besuttyant a kuc»lyukon, akkor Maris odament, oszt belesett a támplomajtén« Az ő szépséges szeretője mimgyaan kilemci sült ökröt evett meg, kilenc aal ott kopomyaajaaTal kileno bordó bort; ivott meg utaana« Maris Éegibedt«, futott a kereszt anyjaaho« , m ífaaa^ kéreaztaiyaam, baat mit tett a lágény a tájolómba*. Kilenc sült ökröt érett meg, kileno hordó bort ivott raaja, de kilenc halott fajiba itta Ja.ÉI ki**« Csakugyan az ördög ez, jaanyom« Hanem most maan ne menj a fonóhaazba, inkább maradj otthol* Ha; jön az ördög, akar» mivel ihesztget, ne nyisd ki a#ki jam ajtót* ; Ugy is vót« Iám ment Maris többet a £ omohaazba« Ott hol bezaarkózott«;' Becer** éfélkor zörgetik az ajtót« - Eressz be Maris» eressz bel v Mám eresztelek biz én« «* toessz be Maris« eressz be ! - lám eresztelek biz én! Hám .kellesz nékem, se testemnek, se lelkemnek«, *» Bressz be Maris 9 mer meghal az apaadoo •p Iám bánom én, ha meghal is, úgyse eresztelek! Másnap meghalt az apja« litems tt ék o Csak bezaarkózott Maris a haazba* Megln élmengyen az ördög» Bekopogtató - Sressz be Maris & eressz be! , « Hám eresztelek biz ént - Epessz be Maris 9 eressz be! r Hám eresztelek biz én» lám kellesz te nékem, se testemnek, se lelkemnek« a Bressz be Maris, eressz be, mer meghalt az apaad, meghal az anyaad is* - Mit baanom ha meghal is. én nám eresztelek be! a« Maasnap meghált az anyja is* öt is eltemették* Megin csak bezaarkózott Maris« Gyön aam este jaz ördög» Kopogtat« „ - Íressz be Maris, eressz be! - 3fem eresztelek biz én. 3£em -kellessz se testemnek, se lelkemnek «„ * Eressz be Maris, eressz be, mer meghalt az apaad, meghalt az anyaad, hónap meghalsz te is«. ;,"« Mám bánom én, ha meghalok is, de mégsem eresztelek be* .' . ; Álment az ördög« ikkor elszaladt a kereszt anyjaaho a jaany, nagy panasszal« «• Kereszt any aam, most maan rajtam lesz a sor.» Hónap meghalok magam is, ugy-e?
