Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 446 - Meghalsz ti is kádvás jaanyom.. Be hadd meg, hogy ne az ajtoa vigyenek ki, csak az ablakon, ne az utón vigyenek a temetőbe, csak az útszélen, ne a kaantor énekeljen fölötted, hanem csak az iskolaas gyermekek, ne á temetőbe temessenek, csak a temető aarkaaba, hogy az ördög ráad ne talaaljon. lígy is vót. Meghalt Maris maasnap, ügy temették ál, hogy az ablakon vitték ki, az iskolaas gyerekek énekeltek felette, nám a kaantor« Az ut szélén vitték, nám az ut közápin, a temető aarkaaba temették, nám a temetőbe« Hogy az ördög ne talaaljon raa» Nám is talaalt raa, pedig kérdezte az ajtót, vittek-e ki rajta halottat, kérdezte az utat, a temetőt, nám vittek, nám temettek ott semmi halottat. Eccer a sirjaan egy gyönyörűséges szép viraag nőtt, A Maris sirjaan. Arra ment a kiraalyfi, nagyon megtetszett neki a viraag, leszakította, álvitte magánál. Asztalaara tette egy pohaarba« Oszt akkor ott vót egy darabig, ott vót. De osztaan Ő észlelt valamit. Ennek is híja vót, annak is híja vót. vagy pedig takarítás vót, minden maaskép, mint szokott,. Az inasaara raaparancsolt, hogy éccaka haaljon ott. lessé meg, hogy ugyan ki jaarhat ottan idegeny. Haat az inas laatja óféjhkor, hogy megraazkódott a pohaarba a viraag, egy gyönyörűséges szép tundérkisasszonnak vaaltozott.. Gyönyörű szép jaan vót. Ez megvót egy éccaka. Az inas nám szólt semmit. De a maasik éccaka is vaaltozott aam a viraag, s a tűndeerkisasszonka álment ennivalóé, Haat az inas most maan bement a kiraalyfiho, - Felséges kiraalyurfi. Mit laattam én két éccaka1 A viraagbul egy gyönyörűséges szép jaany lett. aztaan visszavaaltozott viraaggaa« Az evett-ivott amit talaalt, meg az is takaritott a szobaaba'.». - No akkor raadbizom magamat, rögtön költsói fel, ha laatod a kisasszont

I - fel ón, felséges kiraalyurfi. ügy is történt. Éccaka megrázkódott a virág, az inas felköltötte a kiraalyfit, Haat mikor ment a jaany az almaariumho, ennivalót is keresett, meg italt is, akkor oszt a kiraalyfi odaugrott, megölelte, « Szivem szép szerelme, én a tied, te az enyim, ásó-kapa meg^a nagyharang vaalasszon ál egymaastul! A szépséges szép jaany maan nám Maris vót, hanem Mariska! Összeesküdtek, nagy lagzit csaptak, s éltek nagy boldogan,. Taan még ma is élnek, ha meg nási haltak.