Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

= 16 m ban nem tudták megjósolni, bogy a kétféle kender /virágos és magvas/ közül melyik magból milyen kel ki» Elterjedt találós kérdés a megyébens "Miben rejlik az úristen titka?" - hát a kendermagban, mert senki se tudja, hogy virágos, vagy magvas nyő ki belőle« A feldolgozás szempontjából a virágos kender /barkóságnál 8 "paszkcnoa"^ cserehát iáknáli "szelid kender", a termesztésre a "magvas kender", "magkender" volt mindég a becses« ~ " Mint a föld megmunkálása, értve elsősorban a szántást és trágyázást, a vetés is a férfi dolga volt«, A vetés ideje a délborsodi és sik vidékeken április vége, május eleje, a dombosabb vidékeken, általában Északborsodban május első harmada«. Az északborsodiak szerint szent György napján a leghelyesebb elvetni a kendert« Hamarabb nem jó, mert érzékeny a hidegres "a hideg visszamarad", "megcsípi a hideg a genge palántát", megsárgodik a kender"« Legkedvezőbb az esős időo A jó csendes esőre szépen kel« Ha száraz időben vetik

9 s később jön meg rá az eső, kétszer kel a kender «Nagy kár« Hiány Gsan, nem egyenletesen nő a palánta« "Jaj, kétszeri kelés lett a kenderem«««" igy szoktak panaszkodni az asszonyok« Sok helyt nem kímélték a fáradságot, s ha száraz idő volt a vetéskor, a boronálás után megöntözték a bevetett földet« Maga a vetés egész külön figyelmet igényel ma is* A vető ember már a magot is máskép veszi a markába /Keletborsodbant "marikba"/, mint a gábonamagvat« A hátrahúzott négy ujj "/mutató, közép, gyürüs és kisujj/ közé szőrit ja, mert pontosan kell szórni« A mag kidobását ugy hozza összhangba a lépéssel, hogy ellenkező irányba vet, mint amelyik lábával lép« A kétszeri vetés a legjobb, elmentében és vis száj Öttében, hogy megfelelő sűrűségben hulljon a mag« Általános vélemény az, hogy olyan sürüen, mint a búzáé« A borsodi palócság azt tartja, hogy "mag a magho, terítve legyek"« A tiszavidékiek, tak-