Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

•* 17 *=» taköziek ugy mondják, hogy "olyan surfe toll j on, hogy a tehén le tudja nyalni'** A "bodrogköziek "jó surran vetik, hogy vékonyszáru legyen

,f

* Ritkán nem jó vetni,, mert vastag lesz a kender kérge, az"u»n

0 "nádja", "naődja" /Szárazvölgy/, "hársas", n

sásas

H

, "sás^s"Váltalánős elnevezés/, "ligás" /Dél Bükkség/, "léhás" /Észak-Bükkség/, vagy "bürkös" lesz /Délborsod/

0 Az ilyen kendédnek kevás a rostja, * csak rövid gatyára telik belőle« ' "Nem lesz jó őtözőneko Csak kötélnek jó, vagy zsáknak"» Ha tulsürün vetik, se jő, mert egyik palánta elnyomja"a másikat* Sok a csenevész kender

s a "bondor" /Nyugatb©rs©d/, vagy ahogy a Szárazvölgyön mondják, ä "buzderka", Cserehátons. "buzdorka", "guzdomya", felső Hernádvidékén § "al jakendér", Abauj-zempléni Hegyközben, Bodrogközbeni "kendéralj". Sok jókívánság és aggodalom kisérte a kender elvetését» Szép fejlett és minél több virágos kender - ez volt mindig az óhaj. Sok veszély fenyegeti ezt a növényt. Az elvetés után ott kisértett mindig a féltés, az aggodalom, hogy kifagy a kender, hirtelen melegben megüti a palántát a hő /az "öböly"/. Beléáll a folyóka és elszivja, ha nagy szárazság Van, elszaporodik a bolha és szétrágja a levelét. IS féltett növény védelmére hajdsűi sok babonás eljáráshoz folyamodtak« Ezek nyomait a mostani öregek visszaemlékezései még Őrzik» A babonás szokásokat azonban már józanul emlegetik, nevetnek rajta maguk is* Általános szokás volt, hogy holdnövekedés idejét próbálták kifogni a vetésre, hogy a kender jobban nőjön» - A borsodi palócságban emlegetett babonák: magas ember vessen, mert ugy nő magosra a kender; vagy rázzák fel magasra a kendermag zsakuját; dobjunk fel egy marék kendert jó magasra; kacagjunk, nevessíink, hogy virágos legyen a kender; gatyában nem szabad vetni, nehogy folyókás legyen».