Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Második nap is eltőtik a napot. Ahogy eléjön az este, a komrába vezeti be a boszorkány Zöldlevélt. Volt ott egy tüzes gereben. Ahogy benyitnak az ajtón, a vén banya derékon kapta Zöldlevélt, belecsapta a gerebenbe, oszt addig csapkodta, addig csapkodta, míg olyan fájinnak nem csinálta, mint a virágos kender. Akkor meg háromszor a vízbe vágta s újfent emberré tette Zöldlevélt. De még ez se volt elég. Harmadik este memmeg egy tüzes kemencébe dugta be a fiút. Ott mikor egészen hamué lett, akkor oszt a hamut csapkodta háromszor a kád vízbe, s lett Zöldlevélből fáin, házasulni való, nagy derék legény. — No hát édes fiam — így mondta akkor a boszorkány —, emlékezz rá. eddig voltál féltáltos, most már vagy egész táltos. A három testvéredet is eléhozhatod. Csak fiam, eredj te erre napkeletnek, tanálsz ott egy nagy erdőt, azon a nagy erdőn túl meg három várat, az egyik lúdlábon, a másik pulykalábon, a harmadik pegyig juhlábon sereg. De ha bele akarsz ugrani akármelyikbe, csak azt kiáltsd neki: — Állj meg vár, mert úgy kettéváglak, hogy még a fundamentumod se marad a helyin. Akkor a vár meg fog állni. Zöldlevél úgy tett hát, ahogy a boszorkány mondta. A lúdlábon sergő vár egybe megállott. Bemegy oda Zöldlevél, hát a kastély 99-ik szobájába ott tanálja a letidősebb nénjét. Elmondja neki, hogy ő ki s ki, mi járatban van, utoljára pedig azt kérdi a lánytól: — No édes néném, szeretnél-e megszabadulni? — Szeretnék-e? Gondolhatod ma, neon holnap. Hanem azt tanácsolom én neked édes testvér, Zöldlevél, szedd össze magad, állj odébb ízibe, mert enyém uram, a hétfejű sárkány, ha ezer lelked van is, itt ér, oszt semmire tesz. — Ej dehogy tesz, édes néném. De ha úgy véled, hogy így jobb lesz, mének. Majd visszagyüvök érted holnap. Avval elbócsóztak ők egymástól, s a lány egy farkast adott Zöldlevélnek segítségül. Zöldlevél aztán amint ment mendegélt, elétaláta a pulykalábon, meg a juhlábon sergő várat is. Azokra is rákiáltott, oszt az egyiken a középső, a másikban meg a letkisebb nénjét találta. De hogy ím ezek is féltették a Zöldlevél életit a 12 fejű, meg a 24 fejű sárkánytól (mert az volt az uruk), tovább küldték hát a fiút. Hanem ők is adtak Zöldlevélnek egy-egy segítőtársat, az egyik egy medvét, a másik egy oroszlányt. No jó, volt hát Zöldlevélnek három kutyája, de mind a három ollyan szelíd volt hozzá, mint a kezes bárány. Elindult ő azokkal világot látni. Gondolta, ha már itt van, körülnéz egy kicsit, mi van, mi nincs a sárkányok országában? Ahogy megy mendegél, elér úgy napszállatra Barbarlyus király várához. Hát lelkem adta, gyerekei, furcsa egy város volt az: sehol benne egy teremtett élő lélek, mindene kővé válva. Az egész varasban csak egy helyen volt világ az ablakba, a királyi várban. Arrafele tartott hát Zöldlevél. Ahogy betekint a kastély ablakán, látja, hogy egy gyönyörűséges szép lány ül az asztalnál egy arany karszékbe. A király lánya volt. Beköszöntött hozzá, elmondta neki, mi járatban van. 248