Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Gubu, Titere: Gyere öreg Betlehembe! öreg: Nem merek, mert megesz. Titere: Ha megesz, majd kitesz. (Végre is odahúzzák az öreget a betlehemhez.) Fedor (az öreghez): Mit hoztál a Ms Jézuskának? öreg: Aranyat, tömjént, mirrhát. Fedor: Mit? Nyirkát? Hisz nincs itt szűcs. öreg: Aranyat, tömjént, mirrhát. Fedor: Most értjük öreg. (Erre Titere, Gubu, Fedor botjaikat csörgetve „karikába járnak" s éneklik): Óh kisded Jézus vigasztalásidat, Ez ház urára nyújtsad áldásidat, Mert ő aluszik, pólyába nyugoszik Hideg jászolyba szénán bágyadozik. Nem fekszik ágyba', Sem friss palotába', Hanem jászolyba', Rongyos istállóba.' — Ha valaki vígan él, Az erdőben, a mezőben Sípol, dudál, furulyái Billeg, ballag meg-megáll. Város kivel, nem messze Van egy istállócska, Barmok között ott fekszik, Száraz szénán nyugoszik, Mellette szűz anyja És az ő volt apja József és Mária. Alle, alleluja! Nosza bizony Miska Pajtás Rosszul járnánk, A szűrünket, bocskorunkat Otthon hagynánk. Majd elévennénk még a szűrünket, Ha a hideg megveszi kezünket. Fedor: Adjon Isten minden jót Diófából koporsót, Bort, búzát, barackot, Makkot, hízott malacot. Kolbász, ódal szalonna Az „öregnek" jó volna. öreg: Jó bizony fiam! Jóra is tanítottalak benneteket. „Szamár" gyér elő! (Párád) 58