Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

POHÁRKÖSZÖNTŐK l. Isten éltessen édes jó barátom, Kezemben van e cifra puhárom, De ha nem cifra is, Jó nagy, látom. Ezt tőke termetté, földdel epesztette, Ennek fehér volt a virágja. Ez már szív vidámító Holnap szomorító Ember bolondító Erszény laposító. Mert ha úgy járnál velem, ahogy tegnap láttam egy rongyos molnárlegényt — még guba se volt rajta — az orrával túrta a földet, mindjárt áristomba jaktanának. Isten éltessen minden jó embert. (Uppony, 1912. Patvaros Lázártól) 2. Isten éltessen, Bennünket szeressen, Soha meg ne vessen, Egyik menyecskétől Másikhoz vezessen, Szentkút Verebély Ez a kis pályinka Hadd siessen befelé! (Mikófalva, 1912) 3. Álgyon meg az Isten minket, mikeép senkit mennem áldott. Aggyon az Isten abból az apró bankóknak az értékéből annyit, (amit ezelőtt egynehány évvel kidoboltak, hogy nem szabad annak folyni), hogy mi abba gatya-korczig járhassónk. A nagybúi pedig, ami még most 39