Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

is folyik, adjon az Isten annyit, hogy még a kitörött ablak-szemet is avval ragaszthassuk be. Ha pegyig lelkőnk ebbül a gyarló világbó' ki tanálna ficamodni, kurjongatva mehessen föl a menyek országába üveges hintóba. Ottég meg úgy dűlhessen lelkőnk az égi jóságoknak, mint Soós Károly csendbiztos szegény elfáradt szántó ökrei a szénakazalnalk, mikor Mercsén lakott. — Azt a jóillatú smirkászt pegyig, amit a kofák keserű-túró gyanánt árulnak a Menyország szent piacán, a könyörületesség fanyelű bicskájával a mennyei fejér lángosra rákenvén, mindég nyalogathassuk: szívesen kívánom! (Uppony, 1912) Bor, bor ennek a neve, Zöld ennek a levele, Fehér a virágja. Kapafoggal kocogtatott, Metsző késsel sanyargatott Tölgyfába töltetett Mogyorófával körülvétetett, (hordó) Bor, hol van benned az erő. Kitől az ember makverő. (vakmerő) A bor ember bódító Erszény pusztító, Ruha rongyosító A minap is haragudott a rózsám Hogy rém borszagú volt a szám, Isten áldja meg pajtáskám! (Ballá, 1912) 5. Bor a neved, vörös a színed, Zöld a leveled. Vaskapával megkapálják tövecskédet, Görbe késsel lemetszik a vesszőcskédet. Ha hegyen termettél, Járd meg a fejemet, Ha oldalán termettél Járd meg az oldalamat, Ha alján termettél, Járd meg a lábamat. Te vagy az a ruhanyúzó Erszény pusztító, Becsület vesztő, Minden rosszra vezető Előre tizedesek! 10