Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

4, Ma reggel hajnalban, Tiszta gyolcs ruhában, Láttam egy szép képet Angyali formában, Kinek ez az írás függött a nyakában, Éljen tehát szt. János örök boldogságban, Vigye fel az Isten magos menyországba, Legyen neki ottan terített asztala Hogy el ne hervadjon égi bokrétája, Szívemből kívánom. A hatost elvárom. (Sáta, 1912) KARÁCSONYI ÉNEK Egerben a múlt század 80-as és 90-es éveiben karácsony estéjén az iskolás gyerekek csörgős bottal, kettesével jártak házról házra s az ablakon bekopogtatva kértek, hogy „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e a kis Jézuskát köszönteni?" S hr. megengedték, bementek a házba s háromszoros „kirie"-vel üdvözölve a benlevőket, a következő verset énekelték: Óh nagy Isten, Neked haladás föld és mennyben. Hogy kedves fiadat leküldötted, És Szűz Máriától születtetted. Neked is dicséret fiú Isten, Hogy emberré lettél én érettem. Imádom felvállalt emberséged, Kihez van kapcsolva istenséged. Glóriát mondanak az angyalok örvendnek mennyei nagy táborok. Dicsőség a mennyben az Istennek, Békesség földön a jó embernek. Betlehemnek pusztájában, Pásztorok vigyázatában, Nagy öröm hirdettetett, Mert a barmok fajtájában, ökör, szamár jászolyában, Üdvözítőnk született. Eljött, úgymond a Messiás Kit megjövendölt az írás, Sír a kemény hidegben. Szállj be hozzánk Máriával, 36