Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Született kis Jézuskával, És lakozzál szívünkbe, Hogy mi is az angyalokkal, Az együgyű pásztorokkal, Dicséretet mondhassunk. A régen várt Messiásnak, A mi édes Jézuskánknak, Glóriát kiálthassunk. Szerencsés bűnös ember, Ezt honnan érdemled, Ki semmiből teremtett És a szenvedésre. Istenségét elrejtvén Emberi homályban S reszket szent testecskéje Rongyos istállóban. Pásztorok leborultak Rongyos istállóban. Boruljunk le és sírjunk Szívből az oltárra Kérjünk áldást magunkra És minden jószágunkra, Holtunk után részesüljünk A mi Jézusunkba. Vígan zengjetek cziterák Jézus született, Harsogjatok réztrombiták Isten: ember lett, Ki a Szűztől született S a jászolyba tettett És ezt Gábriel arkangyal Áldottnak mondja. De az egek Teremtője Jászolyban nyugszik. Fölöttünk van a kis Jézus örvendezhetünk. Nem kívánunk egyebet, Csak tiszta szívet s lelket Megígérte s meg is adj' az Örök életet. Jézus ágyán nincsen paplan, Fázik, reszked az ártatlan, Jaj, szegény de fázik Nincsen neki párnája, Sem cifra nyoszolyája, Csak széna, csak szalma, Barmok szája melegítő kályhája. Az Isten áldja meg