Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

meg csak, úgy ömlött a kastélyba. Mindenfele szaladoztak, ordítoztak, vonyítottak, már a viasz kastély tetejét is, kéményét is szaggatták. Itten a király látta, hogy ez több kettőnél, lekiáltott Juliskához, hogy mnident megtesz, amit kíván, csak hagyják abba a dobolást. — No édes gazdám, Juliska — így súgja akkor neki a farkas —, most kérd tőle, amit a szíved kéván. A lány azt mondja hát: — No hát felséges király, tudja mit? A maga fia is szeret engem, én is szeretem őt, egyezzék bele, hogy mi egy pár lehessőnk. — Jól van lányom, ásó, kapa válasszon el benneteket, nem bánom. Azt súgja arra a farkas a lánynak: — No hát édes gazdám, Juliska, fordítsd te meg a dobot, aztán verjed a bőrös oldalát! A lány úgy is tett. Arra a sok farkas megjuhádzott, kiment a kastélyból mind egy szálig. Azután meg papot hívtak, lakzit csaptak, s így lett szegény Árva Juliskából a király felesége. A két egytestvér pegyig: a csordás bojtár, meg a kanász bojtár mikor meghallották, hogy ím Juliska a király menyi lesz, se szó, se beszéd, úgy eleblaboltak a király szolgálatából, hogy még most is szaladnak, ha meg. nem álltak. (Párád, Heves megye, 1898.) 12. BABSZEM JANKÓ Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, túl az üveghegyeken, a korpa kazalon innen, messzi, messzire, éppen mint a csűr ide, volt egyszer egy szegény házaspár, akiknek egyebük se volt széles e világon, csak egy kis gulyibájuk, meg egy fertály földjük. Az Isten sohse adott nekik gyereket. Egyszer a szegény ember úgy tavasszal, kimegy a földre szántani, az asszony meg odahaza marad ebédet főzni az urának. Ahogy főzöget, egyszercsak elkeseredik: — Én édes Istenem! Ha csak ollyan csepp gyerekem is volna legalább, mint egy babszem, de másképp is volna! Hát arra,i ha hiszik kiédtek, ha nem, a kemence padkáján egybe ott terem egy gyerek, de csak olyan nagy, mint egy babszem. — No édesanyám, ha kívánt, itt vagyok. Vállal-e szívesen? — Már hogyne vállalnálak, édes fiamí — No ha vállal — így mondja a fiú —, főzzék nekem édesanyám egy véka lisztből galuskát, mert szörnyen éhes vagyok. Az asszony főzött hát galuskát egy véka lisztből, azt a fiú mind egy szálig megette. Mikor megette, mondja neki az anyja: — Hallod-e fiam, az apád szántani van, vidd ki neki az ételt, hagy egyék délére ő is. 237