Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Avval a rátó

1 levest, meg a szilke

2 túrós galuskát bekötte az ételhordó kantárba, odaadta a fiának, Babszem Jankónak. (így nevezte el, hogy ím csak akkora volt, mint egy babszem.) Itten Jankó nagy fütyörészve kiballag a portán az étellel. Ahogy kiér a faluból, látja, hogy az úton ott halad előtte egy négyökrös szekér. Utánna siet, oszt felül a szekér hátuljába a saroglyába. A négyökrös ember észre se vette, s nagy vígan hajtott tovább. Az ustor csak úgy pattogott a kéziben, biztatta az ökröket: Cselő, Virág, Hajsz, ide Gombos ne!! Arra Babszem Jankó is utánna nagy kiabálva: Cselő, Virág, Hajsz, ide Gombos ne! A kocsis szétnéz, hogy ki kiabál? De nem lát sehun egy lelket se. Talán rosszul hallott? Másodszor is elkiáltja hát: Cselő, Virág, Hajsz, ide Gombos ne! Babszem Jankó megint csak utánna azonmód, de még hétszerte hangosabban. A kocsis körülnéz memmeg: mi az Isten csudája? Oszt hogy ím nem látott senkit, megihedt, elszaladt, oszt otthagyta az ökrös szekeret. Babszem Jankónak se kellett több, odaült a kocsis helyire, fogta az ustort, tovább hajtotta a négy ökröt. Hát aki szemközre jött velük, mind megijedt, hogy mi lehet ez: a hangot hallják, az ustor pattog, a négyökrös szekér mégis magába megy. — Aki látta, mind elszaladt, sőt ím még keresztet is vetett magára. Babszem Jankó meg csak nevette magába. Letér aztán az országútról, hogy a szántóföldre jusson. De mikor az apja is látja, hogy a négy ökör magától jön, az ostor meg pattog, ő is megijed, elszalad. — Sohse ihedjen meg édesapám — így kiáltott rá Babszem Jankó —, én vagyok a fia, enni hoztam! Arra az öreg visszaballagott. — Na édesapám, itt az ebéd, egyék. Hanem előbb fogja ki azt a két fáradt ökröt az ekéből. Míg kiéd ebédel, aggyig evvel a néggyel majd én fogok szántani. Az öreg nem ellenezte, leült, evett, Babszem Jankó meg tovább szántott. Ahogy szántogat, arra megy a király aranyos hintóba. Csak nézi, nézi, hogy a négy ökör ott halad a borozdába,

3 az ustor is pattog, a hangot is hallja: Cselő, Virág, Hajsz, ide Gombos ne! de senki emberfia nincs az eke mellett. Szörnyen csodálkozik. Odamegy az öreghez, s azt mondja neki: — Hallod-e öreg, hogy van az, hogy te itt eszel, a négy ökör meg ettég la! csak úgy magától szánt? — Hát ott van a fiam is, felséges királyom — mondja az öreg. — Dehogy van. Nem látok én ott senkit. — De bizony, ott a'. Hé! fiam, gyere csak idi! 1. kisebb fajta fazék 2. kis tál 3. barázda 238