Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Nézze csak gazdasszony, nincs jól a kendője. Majd megigazítom. Hogy ím az asszony nem ellenzetté, Jankó megigazgatta a kendőt, oszt szépen odatűzte a selyemkendőre, ami a papé volt. így ment az asszony a paphoz. Ahogy belép az ajtó küszöbön, a pap egybe észreveszi, mi van az asszony kontyába tűzve a selyemkendőre, oszt rákiált nagy mérgesen: — Takarodj előlem! Fejeden a halálom! Az asszony odakap a fejihez, hát látja, hogy mi van a kéziben. No neki se kellett több. A szerszámot fődhöz csapta, oszt rohant igényesen haza, hogy azt a gazember szolgagyereket megtépje, amért ezt a csúfságot megtette vele. De már akkor Jankónak hűlt helyi volt, mert azalatt búcsút vett a gazdájától. — Az én időm gazduram kitőtt. — így mondotta neki. — Én voltam az, aki az erdőn a kiéd derce vakaró ját elloptam, de már hétszeresen megszolgáltam érte, hát az Isten áldja meg kiédet jobb komával. Avval eltűnt. Eddig vót, mese vót, Kelemennek kedve vót. 9 AZ ÖRDÖG ÉS A KIRÁLY .Hun vót, hun nem vót, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy király, akinek háborúba kellett mennyi. Hogy ím a sereget előre küldte, őmaga később ment utánnuk lóháton. Ahogy megy mendegél hegyen-völgyön, erdőn-mezőn keresztül, harmadnapra elér egy szörnyen nagy pusztaságba. Egy szál fű nem sok, de még csak annyi se vót rajta. Mindenhol az összehuppadt

1 föld sárgállott feléje, oszt sehol, semerre egy falut vagy várost aranyért se lehetett látnyi. A királyt gond ütte, menjen-e, ne menjen-e tovább ebbe a nagy pusztaságba. Utoljára is rászánta magát, tovább ment a Jézus nevében. De hogy ím a nap szörnyen melegen sütött, a királyra ollyan szomjúság jött, hogy egy bégre friss vízért adott volna tán egy aranyvárat is. De nem látott ő ott vizet, még annyit sem, aki egy patkánynyomba elfér. Egyszer ahogy így megy mendegél a verőn

2 nagyszomjan, ott terem előtte az ördög. — Hallod-e te ördög — így mondja neki a király —, adj egy ital vizet, mert egybe szomjan halok. — De mit ad felséged, ha hozok? — Ami csak legkedvesebb jószágom van a földön, neked adom, mihentségesen hazamenek. No jó, elment az ördög. Honnan, honnan nem, hozott egy nagy veder vizet. A király jót ivott belőle, még a lovát is megitatta. 1. összeszáradt, összefonnyadott 2. verő, a napfény, a nap magas 15* 227