Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Ügy éjfél körül odamegy az asszony nagy sírva-ríva Kígyóraj vitézhez s mondja neki: — Éldes kincsem, férjem, vessd rám a karodat, hogy ne legyek tovább Isten átkába, a világ csúfjára! A király egybe rávette a karját, oszt lett a menyecskének abba a minu'tába ollyan kis gyereki, hogy regveire mindakettő szalannyi tudott. Ahogy megvirrad, sihet a királyné megnézni, mi történt az ő urával? Benyit az ajtón, hát lelkem teremtette az asszony is, a király is ott ölelgetyik egymást, a két gyerek meg ott karikázik környetlen körül a szobában. A királyné szörnyen megdühödött, neki akart esni az asszonynak, de Kígyóraj vitéz elejét állotta. Mikor meg azt is elmondta Kígyóraj vitéz, hogy ez a menyecske nem más, mint az ő első hites felesége, a két gyerek meg az ő tulajdon két fia, arra a királyné ollyan dühös lett, hogy egybe ott pukkadt szét mérgibe. Kígyóraj vitéz pegyig élt aztán boldogan a menyecskével, két fiával a tengerentúli kastélyba. Odahívták magukhoz a Szelek anyját is, meg a három fiát is a kastélyba, osztég még most is ott élnek. Mer' ím a Szél még ma is a tengeren túlról jár országgá, világgá. Csi! rá, eddig vót, Kelemennek kedve vót, az ületyi tele vót. (Párád, Heves megye, 1890.) 6. TRÉFÁS MESE (Palóc tájszólással) -T elnyergéltem a Fakaót, ráü'tem a Feketére. Azon a hiblyi-húblyi

1 lovon annyira jeőszaladtam, hogy é' rrongyos faluba értem estvére. Itté' hogy egész nap mégéheztem, bementem egy ker'be, ástam répát, ettem az aómát, törtem a gyijaót, ropogtattam a mmogyoraót. Itt, hun veszi, hun nem veszi magát égy öreg ember, hátba hagyít é'ttök-kotyaóvaa'.

2 — Te ébanyád rossz fattya, ne edd még a répát, ne ropogtassd még az aómát! Itt megihedtem, kiszaladtam a ker'beö, oszt igényest haza, mé'rrugtam a pitarajtót, leszakadt a kémény. Ott feözték alatta ja gambaótát,

3 én meg kavarítottam a kasát, oszt ú'jjaó llaktam csirkehúsval, hogy maj'mé'hhalok éhen. No hát, mikaó' nekem az a szép tizenkeét ökröm vaót (a ttizenégy nem az enyeém vaót, a tizenkéttegyik pégy' a máseé), eőfogyott a kényereőnk, hát a malomba jakartam mennyi. A tizenkeét zsákot befogtam a jjáromba, a tizenkeét ökröt mé' fférraktam a szekérre, oszt mentem a 1. bolondos 2. érett tökkel 3. gombócot 215