Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

malom felé. De jahogy a malomho' jérkezek, a malom sehol, a maónár még a malom helyin faragcsá't. Tudakolom teőle: — Maónár hún a malom? Ammeg aszongya: — Eőment eprésznyi, mer' im' nincs eőrlenyi valaóm. Eőmentem hát keresnyi. Mettanáltam a malmot, aódalba üttem, oszt hazaszaladt. Avval a búzát felöntöttem a garatra, de ja garatbaó' csak a szaóma gyütt le, a bbúza pegy' oda fél maradt. Mi jennek az oka, hogy a szaóma legyün, a szem pégy' oda fel marad? Tekintek fél az égre, hát ott csépel tizenkeét csépleő a Hebeg eőbe. Gyüvök hazafeléé, de ja víz annyi vaót, hogy maj' mé'f fúltam benne, oszt maj' mé'hhaóttam szomjan. Visszamentem hát a maónárho', de mag az út be vaót gyepesedve. Bementem a malomba, keértem égy ficsaór

4 korpát, égy ficsaór híjával, oszt eő'szaórtam az úton, hogy maj' jobban hazatanálok. De mikaó mag visszakeveredtem a Csátyi úr kondássá jarra hajtotta ja gyésznaót, felette ja korpát. Itt éhen is vaótam, mé' szomjan is vaótam, no hát mi'csinyajjak? Egyek-e vagy igyak? Gondutam, iszok eleő. Bementem égy kútba, hogy mé'mmeérem, meggyig eér a víz, de amíg bementem, a kút fenekéére bevették égy kötél léncse-szaómát, hogy gyutsam meg, oszt várjam meg minyeő hamvája

5 lesz? Mév'vártam. Hát keék hamvája lett. Most is derék kalap van a fejembe, de még abbu derekabbat gyúrtam. Itten oszteég

6 kigyüvök a kútbaó' a lencse-kötelén, felülök égy laóra, gyüvök gyalog hazafelé jaz eredeőn kérésztü'. Tekintek fél á' nnagy cserfára, hát a seregély-fiak ott kangyikának ki jaz odubaó'. Felmásztam a fára, belenyútam az odúba, hogy kiszedem a seregélyfiakot, de ja kkezem séhosse feért ki beleőle. Ki is szedtem a seregélyfiakot, körű' szúrtam a gatyám ontráján,

7 azután gyünnék le ja fáraó', hát férrepü' velem a sok seregély, fél, fél, fél a ffekéte félyheő járásba, oszt száll velem Velezd felé. Ott mos három asszony a Sajaó szélyibe. Ahogy mé'llátnak, aszongya jaz egyik: — Aveé Mária, de nagy madár! Eén még az hittem aszongya: — Aódd mé' János a gatyád! Hát nagy hirtelen mérrántottam a gatyám madzagját. A seregély-fiak mind eő'szabadu'tak, eén mé' lejestem a Sajaóba, bele ja vízbe, oszt a fél se... m partya annyi halat kicsapott, hogy három béresszeker nem bírta eővinnyi, három meztelen cigány gyerek mé' mmind a kelebibe, ingujjába hán'ta. — Gyüvök oszt eén hazafelé, hát mikaó bejérek a kapuba, e'cczinége a kapu sarkán ott vityerész. Méhhagyítottam a cinégét a baltamvva', a feji egybe lejesett, a vveéri pegy' eőfogta jaz udvart. A baltám mégégett, a nyeli mémmaradt. Bementem osztén a házba, hát akkaó kérésztelték apámat a kemencén. Aszongya japám: 4. í'icsór = mérőedény 5. hamuja 6. azután 7. gatyaránc a kötözködésnél 216