Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

A királynak — mármint Kígyóraj vitéznek — a szobalánya mindennap ellátogatott a piacra, hogy ami újság ott van, azt a királynénak egybe megvehesse. A lány ahogy megpillantja az aranyguzsalyt, odamegy az asszonyhoz, kérdi mi az ára? — Jaj édes lelkem, ez derága portéka. — Mégis hogy adod? — Ha egy éjjel a királyval hálhatok, od'adom, egyébképp nem. Itten a szobalány hazasiet, mondja a királynénak, mi újság a piacon, az meg egybe hívatja az asszonyt. De hogy ím' ez alább sehogysem akarta adni az aranyguzsalyat, megkötték hát az alkut. Ott fogták az asszonyt, ebédre, vacsorára jól tartották. Este hazamegy a király — mármint Kígyóraj vitéz — a vadászatbul, megvacsorál, jól eszik, iszik, de hogy ím a királyné parancsából a borába álomport is tettek, úgy elalásosodott

7 vacsora után, hogy csak úgy beleesik az ágyba, a menyecskét meg hozza csukták. Éjfélkor odamegy a menyecske ez ő urához, Kígyóraj vitézhez s azt mondja: — Édes szívem, vessd rám a karodat, hogy ne legyek tovább is az Isten átkába! De biz a király nem vetette rá a karját, mert úgy aludt, mint a bunda. Másnap regvei újfent kiül az asszony a piacra, oszt árulja ő ott az aranyorsót. A királyné megéntelen hívatja magához, hogy hogy adná el? — Felséges királyné, ezt is csak ollyan áron, mint az aranyguzsalyat. No jó, megtették az alkut. Éjszakára megint összecsukták az asszonyt Kígyóraj vitézzel. De biz az most se vetette rá a karját, mer' az álombortul elaludt. Regvei kimegy a király az erdőre vadásznyi, útközben kérgyi az inasától. — Te Jancsi, te! mi lehet az oka, hogy én most minden éjjel ollyan nagyon izzadok? Tennep is, ma is csupa merejü víz vót regveire ingem, gatyám. — Hát felséges királyom — mondja az inas —, én biz' nem t'om,

8 hogy van, hogy nincs, hanem azért szólnék egy szót, ha felséged megengegyi. — Jankó aztán elmondotta töviről hegyire, hogy az éccaka is, meg a múlt éccaka is mit látott, mit hallott a kulcslyukon keresztül. A király nem szólt semmit, vadásztak ők aztán úgy napszállatyig. Harmagyik nap memmeg kiül az asszony a piacra, árulja az aranymotollát. Ezt is megveszi a királyné, csak ollyan áron, mint az aranyorsót, meg az aranyguzsalyat. Itten a kiraljr estére ahogy hazament az erdőről, jól megvacsorált, de az álomborbul nem ivott, hanem hol a kelebibe, hol a fődre, hová öntötte, oszt csak úgy eldőllött memmeg, mintha a bort megitta volna. A királyné egyvésten egybe ágyba fektette az urát, az asszonyt meg hozza csukta. 7. elálmosodott 8. nem tudom 214