Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)
s mit keres ittég 13 , mi járatban volna? Az meg elmondja neki az anyja kívánságát. — No Balázs nem bánom, — így mondja a madár —, vidd el a fiaimat, de kárt ne tegyél benne. Avval fogta a Balázs a három közül a letszebbiket, hazavitte. Az asszony mikor meglátja, hogy ím a fiának semmi baja, elordítja magát: — Jaj, jaj! vidd el azt a csúf madarat, mer' hogy ím megláttam, még hétszerte betegebb vagyok. Eleresztette hát Balázs a madarat. Másnap megéntelen 14 elmegy vadászni, oszt az asszony meg a betyár újfent 15 összebeszélnek. — Tudod mit, édes lelkem — így mondja a betyár —, van itt az erdőben egy oroszlány, annak három fia, mondd hát te azt Balázsnak, hogy hozzék ő azokból egyet, mer aggyig 10 meg nem gyógyulsz, még annak a húsábó nem esző'. Az öreg oroszlány majd széttépi Balázst, ha ott éri. Hazamegy este Zsíros-bújdos Balázs, mondja neki az anyja, mi a kévánsága. Balázs elment hát újfent az erdőre. Elétanálta a három oroszlány kölyköt is, oszt mikor javába nézegetyi, melyik volna szebbik, jobbik, kövérebb a három közül, hazaér az öreg oroszlány is. Kérgyi Balázst, mi járatban van? A fiú elmondja. — No Balázs nem bánom — így mondja az öreg oroszlány —, vidd el a fiaimat, de kárt ne tegyél benne. Hazavitte hát Balázs az oroszlány kölyköt, hanem a mustohája megéntelen csak kizavarta. Harmagyik nap újfent tanakogyik a betyár az asszonyval, mitévők legyenek? Oszt aszondja neki: — Tudod mit, lelkem, mondd meg a fiadnak, itt van az erdőben a pokol kútja, hozzék ő onnan neked egy korsó vizet, ha oda elmegy, az ördögök majd szétszegyik. Ügy is volt. Az asszony elmondta a fiúnak, ha ő abbul a vízből csak egy begrével is ihatna, egybe meggyógyulna. Másnap Balázs ahogy megébredt, 17 fogta a korsót, elment az erdőre. Ahogy megy, meneget, egy nagy lyuk szájánál elétalál egy iszontató 18 nagy kégyót, de csak olyan vastag volt, akar a mestergerenda. — Aggyon Isten kégyó koma, mit csinyász te ittég? — Nem egyebet — így szól emberi hangon —, estrázsa »vagyok itt a pokol kapujánál. — No ha az vagy, mondd meg nekem, messze van-e ide a pokol kútja. — Nincsen a'. — Akkor hát térj ki előlem, had mének be. — Hallod-e te Balázs, — így mondja a kégyó —, nagy test vagyok, 13. itt, itten 14. megint, ismét 15. ismét 16. addig 17. felébredt 18. iszonyú 196
