Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

SZERELMI DALOK í. Sej, haj! Sárgarépát nem jó sokat ültetni, özvegyasszony lányát nem jó szeretni, Mert az anyja legényt akar szeretni Sej, haj! A lányának de sokat kell szenvedni. Sej, haj! Kavicsos az édesanyám udvara, Lassan menjünk édes rózsám, be rajta, Megpendül a réz-sarkantyúd cifra tarajjá Sej, haj! Ébren alszik édesanyám, meghallja. (Párád, 1887) 2. Barna kislány de rossz nyomba tapodtál, Mikor te a patikába indultál. ..Patikárus orvosságot pénzemre Hadd ölöm a rózsám szívét örökre." „Barna kislány minek az az orvosság, Minek néked az a gyász magánosság? Én is azért választottam szeretőt, Mert meguntam a magányos esztendőt." (Párád, 1887) 3. Végigmenteni a parádi nagy utcán, Nem hallottam egyebet egy jajszónál, Egyik kislány azt mondj' a másikának Volt szeretőm elvitték katonának. De nem tudja, hogy ki viseli a gondját, Édesanya felneveli a fiát, Szárnya alól kiereszti, nem tudja, Hol szívja meg a fekete föld gyomra. (Párád, 1887)