Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
76 Hajdú Ildikó többszörös zöldövezeti gyűrű védte volna. Emellett többek között kijelölte a kórház helyét a Szentpéteri kapuban, egy új köztemetőt és az egyetemet, valamint a közkórházat a Szent Anna templom feletti Bodó-tetőn, míg a MÁV igazgatósági épületét a Bajcsy-Zsilinszky útra tette volna át. Teljes megvalósítási koncepciót fogalmazott meg a Béke és Hősök terére is, mint ahogy a Szinva-partot fasorral látta volna el. Warga László tervében jelent meg először az Avasra vezető sikló gondolata, amely ma is gyakran a várostervezéssel, -fejlesztéssel foglalkozó szakemberek látókörébe kerül. A városházának is új helyet jelölt ki az Erzsébet téren, a Korona szálló helyén, amely mögött az új színház kapott volna helyet, egy egységes térrendszerre fűzve azokat (Olajos 2005, 243). Warga miskolci terve végül mégsem valósult meg a gyakorlatban, annak ellenére, hogy a város aláírta vele a szerződést a részletes tervek kidolgozására. A késlekedést a város hiányzó felmérése és új térképezésének hiánya okozta. A véglegesítésre pedig még másfél évtizeddel később sem került sor, és a város ezt az általános eszmei vázlattervet használta, bár maga Warga László is megfogalmazta a pályaterv elkészülése után 15 évvel, hogy „a városépítés feladatainak — a kivitelbe£ szükséges — részletes megoldására sem méreténél, sem pedig a megoldás részleteinek hiányánálfogva nem alkalmas.”21 A folyamatos tolódás ellenére az elkövetkező 25 évben mégis ez jelentette a városrendezés, városépítés elvi irányainak alapját (Dobrossy é. n. 221). Terve nyomán jelölte ki az Országos Földrendező Bizottság a házhelyeket, illetve a nyugati részek beépítéseit (Dobrossy 2002b; 2005, 282).22 Mindeközben azonban nem állt meg az élet a városban és az új építkezések a végleges tervek nélkül indultak meg. A város háború utáni állapotainak tényleges rendezésére és fejlesztésére az 1920-as évek közepétől a Speyer-kölcsön biztosított Miskolcon lehetőséget. Bár a három részletben felvett kölcsön hiheteden mértékű elköteleződést jelentett, mégis korábban elképzelhetetlen lehetőség volt anyagi tőkéhez jutni, s épp ezért nem lehetett elutasítani. Olyan városi, infrastrukturális beruházások valósultak meg a kölcsönből, amelyekre Miskolc önerőből nem lett volna képes. A kölcsönből indult meg a köztemető, a zeneiskola, a vásárcsarnok és mellette az új vásártér kialakítása. Emellett az új 21 Részlet Warga László Miskolc város polgármesterének megfogalmazott levélből, 1936. szeptember 30. (Közli Olajos 2005, 250.) 22 MNL BAZML ХХШ-106. 22.100-5214/1968; 21.100-6027/1968 járványkórház, majd a Soltész-Nagy Kálmán utcai általános iskola, a városi zálogház, több épület felújítása (mint a Korona szálloda, Nemzeti Színház, tüzérlaktanya), számos bérház (a Vay úton, a Déryné utcában, illetve a Haliczkán), valamint több híd felújítása, az utak kövezése és a szennyvíz- és csatornahálózat fejlesztése is ebből az anyagi tőkéből valósult meg (Dobrossy 1996/b). Miskolcnak ezzel megteremtődött a lehetősége arra, hogy valóra váljon az az elképzelés, amely már az 1930-as évekre kiforrta magát, s az országos politikában is gyakran megfogalmazódott: „...Miskolc arra van predestinálva, hogy Budapest után a legnagyobb város legyen az országban. [...] Az egész város különös alakulat. Völgységben úszik a hegy körül r arra rendelte a sors, hogy az ország kies és paradicsomi szigete legyen’'’ (Móricz 1931). A város tehát Mikszáth Kálmán fóispáni tevékenységének is köszönhetően bekerült az országos sajtóba, arra várva, hogy kormányprogrammá válva végre kilépjen korábbi nélkülöző helyzetéből, amelyet Móricz Zsigmond úgy írt le, hogy „ma ez a város nagyon szegény. Ipara alig van. Kereskedelme teljesen tönkrement. Reménytelen az egész ebben a kedves városban” (Móricz 1931). A megoldást pedig az ipar fejlesztése jelentheti. S míg erre sor kerül, addig a Speyer-kölcsönnel megteremtődött a lehetőség a város fejlesztésére, s a vágyott Nagy-Miskolc alapjainak lerakására. Bár a kölcsön a város teljes vagyonát lekötötte és jelzáloggal terhelte meg, 1944 elejére mégis sikerült tartozásait visszafizetnie. Nélküle a város csak hosszú évtizedek alatt lett volna képes elérni ezeket a két évtized alatt megvalósult nagyberuházásokat. Azonban mire megvalósultak és lezárult a törlesztés utolsó egysége, ismét olyan nehézségekkel kellett szembenéznie a városnak, amely hosszú, több évtizedes folyamatokat indított el. A II. világháború és annak lezárulása már egy új helyzet elé állította Miskolcot. ÚJ MISKOLCOT ÉPÍTÜNK! A 20. század első felében az egész országban jellemző volt, hogy a városok szabályok nélkül növekedtek. Ennek rendezésére 1937-ben fogalmazták meg az első városrendezési törvényt,23 amely 6 évet adott a váro-23 A törvény kimondta, hogy „minden városnak meg kell állapítania a maga városfejlesztési tevét. A város fejlesztése érdekében meg kell határoznia városias kialakításra szánt területét, [...] meg kell állapítani az általános és részletes rendezési tervet, és teleknyilvántartást kell vezetni” (1937. évi VI. te. l.§ (1) bek.)
