Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
80 Hajdú Ildikó s2orgalmazta, hanem a technológiaváltás időszerűségét is hangsúlyozta (Fehérvári-Hajdú-Prakfalvi 2006, 176; Hajdú 2009, 299). A korábbi téglafalazást ezzel a blokkos technológia, az iparosított házépítés első lépcsőfoka váltotta fel. A központosított tervek ugyanakkor bebizonyították, hogy nem lehet a helyi ismeretek figyelembevétele nélkül újrastrukturálni egy várost. Ahogy bebizonyosodott, „olyan jelentős várost, mint Miskolc, nem lehet távolról, Budapestről tervezni olyan terveiknek, akik a várost, annak szükségleteit, lakosságának igényeit nem ismerik” (ViráGH 1955, 4). A központilag és a központból irányított tervezés nem látta át olyan szinten a helyi adottságokat és lehetőségeket, mint azok a szakemberek, akik a városban éltek és közvetlen közelről látták a problémákat és lehetőségeket. Ennek eredményeként a városrendezési terv megvalósulásának elősegítése érdekében 1955-ben - elsőként az országban - létrehozta a METESZ miskolci intézőbizottsága azt a miskolci városrendezési komplex munkabizottságot, amely különböző szakmák képviselőinek bevonásával több oldalról megközelítve igyekezett hozzájárulni annak eredményességéhez. Ezáltal egy olyan munkacsoport működött a VÁTI-val együtt, amely a központban dolgozó szakemberek munkáját helyi szinten segítette, energiagazdálkodási, gépipari, közlekedési, hidrológiai, agrártudományi, erdészeti, bányászati civil szervezetek és a Magyar Építőművész Szövetség miskolci csoportjának tagjaival együttműködve. A munkacsoport munkája részben hozzájárult ahhoz, hogy „az ország vidéki városai közül elsőként [Miskolcon] késeit el városfejlesztési program” (Zsadányi 1955, 9). A terv — amelyből bár számos részlet megvalósult — szintén nem került jóváhagyásra és nem emelkedett törvényerőre, mint ahogy a munkabizottság számos elképzelése sem a javasolt formában valósult meg a későbbiekben. Maga Valentiny fogalmazta meg, hogy „a városrendezési tervek jóváhagyásának rendje állandó forrongásban, változásban van” (Valentiny 1959, 108). A városok folyamatos változásaik során térben és időben mind újabb és újabb irányú fejlesztési elképzeléseket igényelnek, ezért egy-egy terv valójában csak egy meghatározott időre tudja a változások irányát előre meghatározni. Erre az időszakra a városi építészet is átalakult, lassan létrejött az állam által szervezett új intézményi struktúra, amelynek hatására a városépítészettel foglalkozó szakemberek telepedtek le a városban. Az 1950-es években kiépült az építészet miskolci intézményrendszere, amely egyre több, a helyi viszonyokat jól ismerő szakemberrel rendelkezett. >TAz építészmérnök garnitúra Miskolcra az 1950-es évek végén jött. Azok, akik az egész gerincét adták, miután az öregek kihaltak. Akkor jött Dósa Károly, Dépsi János, Krisztik К ál, Szabó József, Németh István, Klie Zoltán, a Cservenyák és Horváth házaspár.”32 Ebben az időszakban alakult meg a METESZ miskolci komplex bizottsága is. A mindinkább intézményesülő helyi építészet, illetve az újonnan alakuló szervezetek egyre erőteljesebben igényelték a várostervezés és -építés ismét helyi szinten történő megvalósítását. Az 1960-as években Miskolc már ezen építészek munkája alatt fejlődött. Ebben az időszakban épülnek az első lakótelepek, amelyek az állandóan jelen levő lakáshiány mellett már új társadalmi problémák színtereivé váltak az építészet és társadalom kontextusában. VÁROS A HÁZGYÁRBÓL A társadalmi, gazdasági változások, a terv hiányosságai és a helyi intézményi struktúra kiépülése végül a korábbi elképzelések újragondolásához vezetett, és „az Építésügyi Minisztérium és a Városi Tanács 1960-ban megbízást adott a Miskolci Tervező Vállalatnak az új általános rendezési terv első ütemének elkészítésére” (Dobrossy 2002, 285).33 1960 és 1968 között készült el az Általános Rendezési Terv I. és II. üteme, amelyet egy évvel később, 1970- ben végre a kormány is elfogadott. Tartalmát tekintve ugyanazon feladatok megoldására koncentráltak, mint a korábbi elképzelések, így az ipari övezetek kijelölését, fejlesztését, a helyi és átmenő forgalom kiépítését, a közintézmények elhelyezését, közművesítést, valamint a lakóterületek elhelyezését tekintették központi feladatnak. A városrendezés fő célja volt „az egységes városszerkezet megteremtésével, a meglévő város korszerű rekonstrukmja”, valamint az „új, beépítetlen területek szerves bekapcsolása a városszerkezetbe” (Fekete 1969, 5).34 Emellett a tervek készítése során külön hangsúlyt helyeztek a regionális kérdésekre, így arra, hogy Miskolc „a feltételezett kilenc régió egyikének, a borsodi régió központjának tervét adja,”35 Az Általános Rendezési Terv a Mester utcák környékét, a tervezett Északi tehermentesítő útvonalát, a Tizeshonvéd utcától északra elterülő lakótömbök, illetve a Győri kapu területének egyes részeit jelöli meg azon területekként, ahol „ajelenlegi városszerkezet generális 32 Interjúrészlet, Heckenast Péter (Az interjút készítette: Hajdú Ildikó, 2009. 09. 25., HÓM Gynsz: 1579/2010. Hajdú-Nagy 2010.) 33 MNL BAZML XXIII-106. 73.103-7916/1968 34 MNL BAZML XXIII-106. 73.103-7916/1968 35 MNL BAZML XXIII-106. 22.100-5214/1968; 21.100- 6027/1968
