Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Bodovics Éva: Város a Szinva két partján. Miskolc és a természetes vizek kapcsolata
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVII (2018), 57—67. VÁROS A SZINVA KÉT PARTJÁN MISKOLC ÉS A TERMÉSZETES VIZEK KAPCSOLATA Bodovics Éva Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, Miskolc Absztrakt: Miskolc történetének mindmáig meghatározó tényezője földrajzi fekvése, azon belül is a települést átszelő Szinva patak. Nemcsak a városképre gyakorolt hatása miatt érdemel figyelmet, hanem a város mindennapi életében játszott szerepe okán is. A település és környezete közötti dinamikus kölcsönhatás kontextusában vizsgálva a mindennapokat megfigyelhetóvé válik Miskolc lakosságának környezettel szembeni attitűdje, az ahhoz való alkalmazkodás sikere vagy éppen sikertelensége. A tanulmány a dualizmus idejére koncentrálva kívánja bemutatni a természet és társadalom egymásra gyakorolt, dinamikusan változó kölcsönhatását azáltal, hogy felvázolja, milyen előnyök és hátrányok származtak a város lakóinak a patak használatából. Sorra veszi a különböző vízhasználati módokat a legkisebb iparágaktól kezdve a legnagyobb vízfogyasztó ágazatokig (pl. malom- és húsipar), a település higiéniai viszonyait, kiemelten kezelve a szennyvízelvezetés kérdését, a különböző rekreációs célú vízhasználati módokat (fürdő, korcsolyapálya) és az egyéb felhasználási területeket (locsolás, tűzoltás stb.). A hátrányok között említhető közegészségügyi viszonyok mellett a tanulmány kiemelten foglalkozik a rendszeres árvizek kérdésével, különös tekintettel az azokkal szemben tanúsított hatósági és lakossági magatartásra. Kulcsszavak: Miskolc, Szinva, vízhasználat, árvizek A 19. század emberének környezethez fűződő kapcsolatát kettősség jellemezte. Egyrészt továbbra is meghatározó volt a harmonikus együttélésre, szimbiózisra való törekvés, ugyanakkor egyre nagyobb mértékben lehettünk tanúi a természet megzabolázását, leigázását hirdető munkálatoknak, amelyeknek kivitelezését a fejlődő tudomány a korábbinál nagyobb mértékben tette lehetővé (gondoljunk csak a nagy volumenű folyószabályozásokra és mocsárlecsapolásokra). Társadalom és környezet folyamatos kölcsönhatásban létezett az elmúlt évszázadokban: miként a táj hatással volt a településre, úgy a táj is az ember kezei nyomán formálódott. Miskolc esetében sem volt ez másként. Jó példa erre, hogy az idők során a Szinva többször is megváltoztatta medrét, hol önszántából, hol pedig emberi akaratra. A város alakja, utcáinak elrendezése a mai napig alapjaiban azt a képet mutatja, amelyet a környezethez való idomulás érdekében magára öltött. A Szinva a 19. század második felében a városiak mindennapi életének fontos része volt, sokkal inkább, mint manapság. Ma Miskolc két vízfolyása kisebb-nagyobb részben lefedve, észrevétlenül csordogál a település alatt, de korszakunkban több ágra szakadva, malomárkokkal kiegészítve keresztül-kasul behálózta Miskolcot. A továbbiakban ezt a folyamatosan változó intenzitású, egymást kölcsönösen alakító kapcsolatot kívánom bemutatni, amely Miskolc és a Szinva patak között végbement a 19. század második felében. A SZINVA MINT HATÁR ÉS VISZONYÍTÁSI PONT A Szinva legkorábbi okleveles említése a Miskolc nemzetség birtokaival kapcsolatban keletkezett oklevélben szerepel (1296), amelyben a birtok egyik (északi) határaként nevezik meg a patakot (Gyulai 1996, 178). Ekkoriban a Szinva délnek fordult még azelőtt, hogy elérte volna a Sajót, s a Hejővel párhuzamosan haladt. Ismeretes, hogy Miskolc városa két különálló város (Óváros és Újváros) egyesülésével jött létre a középkor folyamán. Mindkét település saját templommal, bíróval és eltérő időpontban tartott vásárnappal bírt (Gyulai 1996, 250). A funkcionális elkülönülést erősítette, hogy a Szinva természetes határvonalat vont az egymástól valójában nem túl messze fekvő városok közé. Az egyesülés után a vízfolyás külső határból belső határrá vált, s immáron a város egyházi centrumát, az Avast (az egykori Óvárost), az ott lévő Avasi templomot (korábban Szent István templom) és a kapcsolódó egyházi
