Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)
12 Lovász Emese—Miskolczi Melinda részben az elbontott Ernye-féle vár újra felhasznált kőanyaga. Az első emelet, és a faragványok (ajtó- és ablakkeretek, bordák, oszlopok, gyámok stb.) sárgás-barnás homokkőből, andezitből, trachitból és riolitból, a tornyok felső része és a külső váröv teljes burkolata szürkés színű, lyukacsos mésztufából épültek. A kőzetanyag vizsgálata során sikerült a beszerzési helyeket is nagy valószínűséggel azonosítani. Kiderült, hogy a külső várfal anyaga a közvetlen közelből származik, a faragott kövek azonban távolabbi helyen kerültek kibányászásra. Mátyás és Beatrix királyné építkezéseit reneszánsz töredékek sora jelzi: fehér márvány lizéna, festett, aranyozott bőségszarus párkány és nem utolsósorban a „Diósgyőri Madonna” néven ismert oltártöredék, melyet Giovanni Dalmata művének tart a kutatás. ZÁLOGOS BIRTOKOSOK KEZÉN - A PUSZTULÁS 400 ÉVE 'S; I 11 H c •«VS «GAJ , £:~ TÍ**" T ^ -I ,- A. y—7- 7 «Г ■ [g-~r 2. kép. A Diósgyőri vár felmérési rajza a herzogenburgi kolostor könyvtárából, 1662. (Czeglédy 1988,1. képtábla.) Fig. 2. Survey plan of the Diósgyőr Castle, Heigogenburg Monastery lJbraty, Austria, 1662. (Czeglédy 1988,1, table.) A vár hányatott sorsát hamarosan jelezték a fennmaradt ún. „panaszos levelek” (Czeglédy 1964). Történtek még építkezések, hiszen ekkortól látták el a várat erődítésekkel, de ezek az építések már bontással, pusztítással jártak. Megépült a rondella, majd az északi oldalon a kazamatasor 6 ágyúállással. Itt már el kellett bontani az iker kaputornyot, de a külső képet még egységessé tette az összefüggő kváderkő-burkolat. A nyugati oldal királylépcsőjét viszont tönkretették a melléje épített ötszögű olasz bástyával. Visszabontották a nyugati kaputornyokkal együtt a többi kiemelkedő, karcsú tornyot is. Az említett panaszos leveleken kívül fennmaradt egy 1629-ben készült leltár, mely a vár helyiségeit és a bennük található holmikat felsorolva igen szomorú szegénységről számol be (Czeglédy 1968). Az 1662-es esztendőben keletkezett a következő felmérés (2. kép), melyhez rajz és jelentés is csadakozik a Szepesi Kamara építőmestere, Podmár János tollából. A rajz jelzi a két helyet, ahol a vizesárok fala megromlott.7 Diósgyőr az egri vár török kézre jutása (1596) után tulajdonképpen végvárrá vált. A panaszos levelekből kibontakozik a végvári katonák teljes létbizonytalansága, akik mindenféle zsold és ellátás nélkül időnként a maguk módszereivel voltak kénytelek megélhetésükről 7 A 2002-es ásatás során, az északi oldalon éppen a jelzett helyen tártuk fel a contrascarpénak egy olyan szakaszát, ahol kettős volt a fal. Ugyanezt tapasztaltuk 2006 őszén, amikor az evangélikus templom előtti területen végeztünk rövid hitelesítő feltárást. 2016-ban az északi oldalon szintén megtaláltuk a kettős falat. A nyugati híd előtti Huszárvárral már nem is foglalkozik Podmár János felmérése, ez akkor már nem bírt jelentőséggel. gondoskodni. Egy adat szerint az őrség 1665-ben engedélyt kért arra, hogy megadhassa magát a töröknek! A katonák száma egyre csökkent, Diósgyőrben 150 huszárnak és 250 magyar gyalogosnak kellett volna őrködnie, de ezt a létszámot soha nem érték el. 1667-ben már mindössze 50 huszárra és 50 hajdúra szólt a zsoldjegyzék. Hadfelszerelésben sem bővelkedett a vár, 1661-ben mindössze hat darab „a harcmezőn hasznaveheteden ágyú”, egy jelzőágyú („ha ellenség jönne”) s egy hétfontos állott a bástyákon. A jelentések szerint legalább a muníció elegendő volt, ilyen kevés lövő szerszámhoz ez nem volt nehéz. A vár egyeden ostromára 1678-ban került sor, miután egy kuruc csapat bevette magát ide, csadakozásra bírva a megmaradt magyar őrséget és Kassáig tartó futásra kényszerítve a császári katonákat. Koháry István füleki várkapitány írja a következőket: „Diósgyőr alá érkezvén Teleki [Mihály] tábora, azt minek utána megadták volna, magyar lovast és gyalogost áráter százig valót magok mellé vevén, a várat felégették, s amennyire lehetett, a fold népével együtt elrontván mentek Ónod alá” (Izsépi 1969,203). Az ágyútűz következtében kigyulladtak a maradék tetők és fajárdák, a védők kénytelenek voltak megadni magukat. Közülük 15 egykori végvári katonát kivégeztek: a Huszárvár 1965-ös és 2004-es ásatása során előkerült, bronz ingkapcsokkal és övcsattal eltemetett halottakban vélhetően a közülük valókat tisztelhetjük. Ezek után a vár külső kőfalát, a kaput védő tornyokat lerombolták, és Diósgyőrt sem magyar, sem török, sem kuruc, sem labanc nem építette föl többé.
