Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)

Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Lovász Emese - Miskolczi Melinda: Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002-2016)

Újabb régészeti kutatások a Diósgyőri várban és környezetében (2002—2016)13

3. kép. Hazael Hugó felmérési rajza, 1758.

(Czeglédy 1988, II. képtábla.)

Fig. 3. Survey plan by Hugó Haspel, 1738. (Czeglédy 1988, II. table.)

1758-ban készült Hazael Hugó szervita páter felmérése (3. kép), mely alaprajzot és távlati képet is mutat a várról. A délnyugati tornyon már nincs tető, és a keleti oldal kivételével fedetlenek a palotaszárnyak. A rajz pontadanságai ellenére is fontos dokumentuma a 18. századi állapotnak. Az 1775-ös összeírás azonban már romként említi Diósgyőrt. Utolsó lakója egy öreg cigány volt, aki a fűvel és bokrokkal benőtt várdomb északi lejtőjén lévő boltozott folyosórész (a kazamaták) előtt ütötte fel sátrát és itt is halt meg 1760-ban.

A koronauradalomhoz tartozó várat kőbányának kezdték használni. Köves János ny. erdőfőtanácsos, az 1934—36-os feltárás vezetője írta: „...afalak, a tornyok, ahol az emberi tudatlanság csak hozzájuk férhetett, alulról, oldalról és felülről úgyszólván ki vannak rágva... Unnék a fosztogatásnak nincs történelmi alapja, ez a tudatlanság a kapzsiság és a nemtörődömség eredménye” (Köves 1936).

A FELTÁRÁSOK TÖRTÉNETE

Az első feltárást a Műemlékek Országos Tanácsa megbízásából Révay Ferenc m. kir. erdőtanácsos illetve Köves János ny. erdőfőtanácsos vezette. A feladat a várkastély alaprajzának tisztázása volt (4. kép), és ennek eredményeként meglehetős részletességgel leírásra került a falak állapota, a helyiségek meghatározása, valamint az is, hogy az alaprajz nem négyzet, hanem inkább „trapéz”, az ENy-i csonka torony ferde, mely „születési hiba”.

Alapozása nem nyugszik teljesen a sziklán, ez is okozza rossz állapotát. A későbbi részletes feltáró munka tisztázta, hogy az első kővár félkör alakú toronyfalát használták fel illetve építették be a négyszög

1; ■ I sziklafelszin-f leletkövek elökerülési helye-----------------------4616---------------------------------------1-2308 —I--------- - 2308 ----------------t-4. kép. Az 1936-ban végzett feltárás alaprajza.

(Czeglédy 1988,4. oldal 20.)

Fig. 4. Groundplan of the archaeological excavation in 1936.

(Czeglédy 1988, page 4, 20.)

alapú toronyba. Ekkor került elő a három híres zárókő, a „Nőfej rózsában”, a „Torzfej lombok között” és a „Sárkányfiak fészkökben”.

Ezeket a munkálatokat csak a háború után követte állagmegóvás és romeltakarítás, majd több nekirugaszkodással egy-egy rövidebb leletmentés 1955—1961 között. A Herman Ottó Múzeum régészei dolgoztak ekkor a várban, 1959—60 között Komáromy József, majd 1960-61-ben Lócsy Erzsébet (Komáromy 1962). Csakúgy, mint előző alkalommal, ekkor is hatalmas menynyiségű törmeléket hordtak el minden ellenőrzés nélkül. Ezeknek az időknek azonban fontos leletei voltak, így a „Diósgyőri Madonna” néven ismert márvány relief, Giovanni Dalmata alkotása.

Az egész várra kiterjedő kutatás 1962 őszén kezdődött, melyet az OMF Tudományos Osztályának régésze, Czeglédy Ilona vezetett. A felső- és alsóvár feltárásával egyidejűleg megtörtént a romok konzerválása és helyreállítása is. Ferenczy Károly tervét (1955 és 1973 között) a legkiemelkedőbb romhelyreállításnak tartotta a szakma. A rondella héjbetonnal való kiegészítése új szerűen hatott az egész magyar műemlék-helyreállítási szemléletre. Közel 40 év elteltével már látjuk a