Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Régészet - Simon László: "Kincs, ami nincs" - Esettanulmány a megyaszói római éremleletről
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), 29—48. „KINCS, AMI NINCS” ESETTANULMÁNY A MEGYASZÓI RÓMAI ÉREMLELETRŐL Simon László Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A tanulmány a szakirodalomban az utóbbi évekig ismeretlen megyaszói római éremleletről meglévő ismereteket foglalja össze. Az 1840-es években Megyaszó határában kőbányászat során jelentős római érmeleletre bukkantak. A becslések szerint 2.200 ezüst érmét tartalmazó leletből néhány darab Nagy Miklós nagykinizsi birtokoshoz, egy Vespasianus-denár pedig Szűcs Lajos református tanítóhoz került. Ez utóbbi példány a tanító családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött, utolsó birtokosa sokáig nyakláncra fűzve viselte. A lelet feltehetően azon éremleletek közé tartozik, amelyek legrégebbi darabjait az 1. század közepén, középső harmadában verettek kibocsátóik, utolsóként készült pénzei a 2. század végén - 3. század elején készülhettek. Ilyen összetételű, de kisebb leleteket ismerünk Miskolc, régi katonai gyakorlótérről (1933) és Ináncsról (1870) is. Mindegyik a germán vandálokhoz kapcsolható. A megyaszói római érméket nagy valószínűséggel a vandálok egyik vezetője halmozta föl és rejtette földbe. Ennek időpontja nem meghatározható. A lelőhely nagy valószínűséggel a községtől délkeletre található Kővágó nevű bánya területén lehetett. Közel egykorú források szerint itt aktív kőbányászat zajlott a 19. század első felében. A lelet - néhány fent említett darabját kivéve — minden bizonnyal a kor gyakorlatának megfelelően valamelyik császári pénzverő műhelybe került, ahol beolvasztva újra hasznosították azt. Kulcsszavak: kelet-magyarországi római éremleletek, Vespasianus-denárok, megyaszói kőbányák BEVEZETÉS Egy barbaricumi terület ókori történelméről rendkívül sokat elárul az a tény, hogy régészeti hagyatékában milyen súllyal szerepelnek a Római Birodalomban előállított termékek, ideértve az ott kibocsájtott pénzeket is. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről 80 lelőhelyről összesen 299 meghatározható római pénzérme ismeretes (Simon 2016), ide számítva 2 utánzatot (Mezőkövesd, Sárospatak-Végardó), valamint a nyékládházi avar kori temető egyik sírjában lelt darabokat is. Összehasonlítva a terra sigillatákkal (Gyalai 2012) ez a lelőhelyszám és darabszám is több mint kétszerese a római díszkerámiák megyei előfordulásának, fontosságukat ennek tükrében tehát felesleges indokolni. Az ismert érméknek kb. a fele 3 kincsleletből származik: Ináncsról 11, Sajóörösről 23/24, Miskolcról 115 római érmét tartalmazó leletet ismerünk. Ha viszont figyelembe vesszük az ismeretlen darabszámú („két liternyi”) megyaszói leletet is, a római érmék jelenlétének súlya domináns módon a kincsleletek felé billenti ezt a mérleget. Ez a tény — többek között — azt is szemlélteti, hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint a barbaricumban a római érméknek elsődlegesen a tezaurálásban volt jelentős szerepük, a hétköznapi kereskedelmi ügyletekben azok lényegesen kisebb számban tűnnek fel. Ez jól érzékelhető pl. az egykori Római Birodalom területével közvetlenül szomszédos, mai szlovák (Koi.níkova 1973, 176—179, Tab. I, II.) és a birodalomtól távolabbi lengyel területeken is, a Wielbark- és a Przeworks-kultúra területén egyaránt (Ciolek 2008, 158, Tab. 1, 3). E tekintetben azonban óvatosságra int bennünket az a tény illetve tapasztalat, hogy a szórvány érmék közgyűjteménybe kerülésének kisebb az esélye, mint a kincsleleteknek, így van ez a véletlenszerűen talált érmék esetében, sőt olykor még szakember által vezetett régészeti ásatáson is. Több alkalommal előfordult az, hogy nem in situ az objektumokból, hanem csak a nagyfelületű ásatások gépi munkájával kialakított humuszdepójából láttak napvilágot az érmék azok fémkeresős szondázása során (Zsoldos 2008; Torbágyi 2012, 5). Mindebből az is következik, hogy a korszak történelme szempontjából nagy jelentősége van a fellelhető éremkincseknek, érdemes tehát időt és energiát fordítani megismerésükre. Ebben a tanulmányban az elkallódott megyaszói római éremleletről kideríthető adatokat, tényeket, hipotéziseket gyűjtöttem össze, s formáltam egy történetté.
